Az analóg audióval foglalkozó csoportok egyik vesszőparipája a hangkarok és hangszedők illesztése a közös eredő rezonancia szempontjából. A kérdésről már írtam egyszer, ott elmagyaráztam a kérdés lényegét. Röviden így lehetne összefoglalni: a hangkar és a barázdába engedett hangszedő egy adott frekvenciára rezonálni fognak. Ezt a frekvenciát a hangkar effektív tömege és a tűszár rugalmas felfüggesztése határozzák meg.

Ha ez a rezonancia frekvencia 10 Hz környékére esik, akkor az illesztés – ebből a szempontból – ideális. Azonban mind a hangkar effektív tömege, mind a hangszedő engedékenysége eléggé elvont fogalmak, a legtöbbször egymásból számítják őket. Ráadásul a rezonancia pontjánál lényegesebb a rezonancia amplitudója, ahogy azt például az Origin Live lemezjátszó-specialista cég is hangsúlyozza, („a gyakorlatban a kar effektív tömegének és a hangszedő engedékenységének illesztése közel sem annyira lényeges, mint magának a karnak az alacsony rezonanciája és strukturális integritása").

Súlyosbítja a helyzetet, hogy az elmélet nem is mindig működik a gyakorlatban: ismerünk olyan hangkar-hangszedő kombinációkat, amik messze nem 10 Hz-en rezonálnak, mégis jól szólnak, és sajnos olyanokat is, amik az elvileg tökéletes illeszkedés ellenére meg mégsem szólnak jól.

De minden szakértőnek lehet furcsa napja, láttam én már irodalom professzort Leslie Lawrence könyvet falni, zeneakademista növendéket punk koncerten pogózni, menő autóversenyzőt szürke Skoda Fabiából kiszállni. És hát igen, az otthon magányában, amikor senki sem láthat meg, néha én is előveszem a kalkulátoromat, és önfeledten számolgatom a hertzeket. És bizony érdekes következtetésekre jutok.

A vasárnap délelőttömet azzal töltöttem, hogy (szinte) az összes hangszedőnknek kiszámoltam az eredő rezonanciáit különféle karokkal. A számításokhoz a Vinyl Engine kalkulátorát használtam. Tessék, íme a táblázat:

Ugye milyen sok szám?

Kezdjük oszloponként: először is minden hangszedőnek kikerestem a releváns műszaki adatait, a statikus engedékenységet, illetve a 100 Hz-en és a 10 Hz-en megadott dinamikus engedékenységet, valamint a hangszedő saját tömegét. Ezek közül igazából csak a 10 Hz-es dinamikus engedékenységre és a tömegre lenne szükség a számolgatáshoz, csak sajnos a hangszedő gyártók ezt nem mindig szeretik megadni.

Sebaj, az interneten megvannak a konverziós módszerek. A statikus engedékenységből – nagy egyetértés szerint – egyszerű felezéssel jön ki a 10 Hz dinamikus engedékenység, a 100 Hz-es adatból pedig egy szorzással. Különböző helyek 1.7-es és 1,8-as szorzót írnak, de találtam egy még nálam is szörnyűbb kalkulátor megszállottat egy angol fórumon, aki végigmért mindenféle japán hangszedőket, és lejegyezte a mérési eredményeket. Ő egy pontosabbnak tűnő módszert dolgozott ki a kapott mérési eredmények alapján: 10-es érték alatt 2.2 szeres szorzást javasol, 10 és 15 közötti értéknél 1,8-szorost, 15 érték felett pedig 1,5-szöröst. Itt van az eredeti poszt, a részletekért görgetni/lapozni kell.

Ha volt dinamikus engedékenység, azt használtam, a statikus engedékenység távolabb áll a hangszedő valós viselkedésétől.

Igyekeztem a való világ karjaival számolni: a legalacsonyabb effektív tömegű kar a számolgatáshoz a Project elterjedt „karbon” karja volt, ennek effektív tömege 6 g. De ilyenek a Dual legendás ULM (Ultra Light Mass) (6.5-7.5 g), a pláne legendás NAD 5120 karjai (6 g) vagy az Edwards Audio TT6-osának karja (9 g) is.

A közepesen nehéz karokat két saját hangkarunk reprezentálta, egyfelől az Edwards Audio TT5 lemezjátszónk karja, a  maga 12 grammjával (de ilyenek a Rega lemezjátszók karjai is, meg a régebbi, Rega-alapú Edwards Audiók), másfelől a Jelco modellsorozata, aminek 13,4 g az effektív tömege. Kerestem valami nehéz kart is, de őszintén szólva nem nagyon találtam az elterjedtebb típusok között. Így megelégedtem a "csak" 16.5 grammos Thorens TP16/I karral, miközben egy-egy ritkább típus simán lehet 20 gramm, sőt, 30 felett is. Azt gondolom, hogy a Magyarországon előforduló lemezjátszók jó 90 százalékát lefedi a 6 és 16.5 gramm közötti hangkar effektív tömeg.

A táblázat messze legnagyobb tanulsága, hogy hatalmas a zöld mezők fölénye: a való világ hangszedői bizony remekül passzolnak a való világ hangkarjaihoz. Ha megnézzük a táblázatot, azt látjuk, hogy a legtöbb hangszedő a legtöbb hangkarral belül marad a szentírásnak tartott 8 – 12 Hz mezőn (10 Hz +/- 2 Hz) - ezek a zöld mezők a táblázatban. Ez remek hír, mert a vásárlónak kevésbé köti meg a kezét, hogy milyen hangszedőt válasszon a hangkarjához.

A második tanulság, hogy a gyárak eléggé tojnak erre a paraméterre, a saját hangszedő márkáink közül csak a Goldring és az Ortofon specifikálta az engedékenység értékét olyan formátumban, amivel egyből számolni lehet. Hasonlóképpen, a karok saját effektív tömege sem mindig elérhető adat - a Jelco a mostani karjaihoz megadja már az értéket, de az előző generációnál az eredeti gyári specifikációban nem szerepelt még.

A harmadik tanulság, hogy a gyárak ugyanazon sorozatba tartozó hangszedőknél is különböző engedékenységű felfüggesztéseket alkalmazhatnak. Feltűnő például, hogy az Audio-Technica 500-as és VM95-ös sorozatánál, meg a Nagaokáknál is megváltozik az engedékenység értéke a különböző tűprofilokkal. Persze maga a tűprofil lényegtelen az engedékenység szempontjából, inkább arról van szó, hogy a drágább hangszedőkhöz más tűszár és/vagy más felfüggesztés jár.

Megdőlni látszik az az axióma is, hogy az MC-hangszedők alapból a nehéz karokat szeretik. A táblázatban szereplő hangszedők biztosan nem ilyenek, az Audio-Technica AT33PTG/II például éppen a könnyebb karokkal rezonál okésan, míg a Goldring Eroica LX/H könnyű és nehezebb karokban is jól teljesít, csakúgy mint a japán Hana MC hangszedői.  

Összefoglalva: túl sok a misztikum a hangkar-hangszedő eredő rezonancia témájában. A legtöbb modern hangszedő a legtöbb modern hangkarban „elegendően jó” frekvencián fog rezonálni. A gyárak maguk is lazák, gyakran nem adják meg a saját termékeik releváns értékeit, vagy ha igen, nem konzekvens módon. Oké, ne tegyünk Goldring E-sorozatú vagy 1000-es sorozatú hangszedőt Project karbon karba (ezek produkáltak együtt egyértelműen piros mezős eredményeket), de ezen kívül szinte szabad a vásár.

(A képeken néhány jó párosítás, fentről lefelé Jelco kar Nagaoka MP500 hangszedővel, Rega hangkar Hana SL hangszedővel, Projcet Carbon kar Goldring 2300-as hangszedővel.)

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.