Elvitték az utolsó Soulines Dostoyevsky lemezjátszót is. Kicsit még fáj a szívünk.
Az első generációs Soulines lemezjátszók gyártásakor Soulines Igornak kétféle beszállítóra volt szüksége. Az egyik a Svédországból berendelt, speciális alumínium ötvözet tömböket szeletelte fel lézerrel és alakította lemezjátszó alkatrészekké a robotizált marógépein, a másik különböző fa szerkezetekkel dolgozott. Amíg a csúcs Kubrick és Elgar lemezjátszók tiszta alumíniumötvözetből készültek, a Satie már részben HDF (nagy sűrűségű forgácslap) alapokra épült alu alkatrészekkel, a Dostoyevsky pedig különleges fa vázat kapott, amiben csak a kritikus helyeken szolgáló betétek készültek alumíniumból.
A covid aztán elvitte a Soulines megbízható asztalosát, aki valahol Újvidék közelében gondoskodott a lemezjátszók hihetetlen precíz fa alkatrészeiről. Az előre legyártott készülékek még pörögtek egy ideig, de mára minden bontatlan Satie és Dostoyevsky elfogyott. (Az új, famentes korszak első lemezjátszója hamarosan érkezik Magyarországra.)
A fa vázak pedig két dolog miatt voltak fontosak: a soklépcsős, összességében körülményes kidolgozás ellenére mégis olcsóbban jöttek ki a fém alkatrészeknél.
Illetve a fa használata más célközönségnek szólt.
A csupa fém Kubrick kinézetre ugyanis a konzervatív lemezjátszósok szemszögéből túl technicistának tűnt. Mintha egy ufó szállt le volna közénk. Pláne a klasszikus csöves erősítők, grand receiverek, "kék korszakos" egykori csúcshifik társaságában. Az egykori Thorensek, Linnek, Dualok, Garrardok modernizálni vágyó tulajdonosai egyszerűen igényelték a fa kabinetet.
És persze az azzal járó "bársonyos," "analógos" hangzást. (Nem mintha egy analóg lemezjátszó szólhatna nem-analógosan.)
A Dostoyevsky üregekkel széthangolt, rezonanciamentes, alumínium- és akril elemekkel megspékelt speciális nyír rétegelt lemez váza mind kinézetre, mind hangra a klasszikus nagy lemezjátszókat idézte. Az összehasonlító szeánszokon nem csak azért tetszett sokaknak, mert eleve 20-30 százalékkal olcsóbb volt a Kubricknál, hanem mert hangzásra is méltó alternatívát jelentett - ugyanaz a grandiózus hang, de melegebb megszólalással. Kicsit kevesebb részlet, kicsit kevesebb high-end, de ugyanúgy nagyfokú muzikalitás.
Annak idején EAR írt róla szeretettel. A német LP magazin cikkét (gyönyörű fotókkal) ide kattintva lehet PDF formátumban letölteni.
Utódát TT9-nek hívják, és hamarosan írunk róla, és a vele együtt érkező első Soulines hangkarról is.
Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az i.szekeres@lemezjatszok.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.
