Ha előbb nem, Barack Obama legendás lemezjátszóját látva rá kellett jönnünk: nem mindenki gondolkozik klasszikus hifi rendszerben. Ahogy a legtöbb embert kielégíti már a telefonjában lévő kamera képminősége, és nem rohan Leica vagy Hasselblad fényképezőt venni, úgy az átlag zenehallgató is valami kompakt rendszert szeretne, amit egyszer összerak, és utána örömmel használ.
Az Audio-Technica új, belépő szintű lemezjátszója, az LP70X nekik készült.
Az Audio-Technica eddig is több készülékkel kereste az átlag zenehallgató kegyeit, például az LP60(X) nevű alap-alap lemezjátszójuk több piacon is a legnagyobb számban értékesített lemezjátszó. Kicsit feljebb, az LP2X modellről már nem fájt leírnom, hogy „tök jó kezdő lemezjátszó” mert azon már tisztességes, beállítható hangkar volt, és az árához képest meglepően szépen tudott zenélni.
Az LP2X peches volt amiatt, hogy nem volt eléggé fotogén (azaz élőben jobban nézett ki, mint a képeken), de a fő baj azzal volt, hogy a célközönség – ó, irgalom atyja ne hagyj el! – Bluetooth-on szeretett volna csatlakozni: lásd Obama rendszerét.
Az Audio-Technicánál tehát kiadták a feladatot: az LP2X utóda tartsa meg annak belépő jellegét, tehát legyen plug’n’play, legyen full automata működésű és szóljon szépen - de emellett legyenek rugalmas csatlakozási lehetőségei (Bluetooth inkluzíve) és legyen stílusos megjelenésű.
Kézbe még senki nem foghatta az új LP70X-et, de a fotók és a leírások alapján a mérnökök és a dizájnerek elvégezték a munkájukat. Nem lennék meglepve, ha év végén még prémiumot is kapnának.
Ami az egyszerű használatot illeti, bingó. Kivesszük a dobozból, bedugjuk a konnektorba és máris indulhat a banzáj. Egyetlen gombnyomásra képes csatlakozni a Bluetooth hangszórókhoz vagy bt-s fejhallgatókhoz. A lejátszás a Play gombbal indul: a tányér forogni kezd, a kar magától a lemez fölé megy, a hangszedő leereszkedik a barázdába.
Ennél nem lehet egyszerűbb.
A csatlakozás szerencsére nem csak a Bluetooth rendszeren keresztül lehetséges, hanem hagyományos, kábeles megoldással is. A készüléknek sztereó RCA-csatlakozói vannak, külön földkábellel. A kimenő jel kapcsolhatóan lehet sima lemezjátszó-jel (phono), vagy előerősített, vonalszintű (line).
A Bluetooth és a hangminőség
Fontos tudni, hogy a levegőben a zene digitális formában utazik. A hangszedő által generált analóg jelet tehát először digitalizálja a Bluetooth rendszer, a fogadó egység pedig a digitális formátumból visszakonvertálja analóggá. A hifisták persze ráncolják a szemöldöküket: az oda-vissza alakítás ronthatja a hangminőséget.
Az LP70X támogatja az AptX adaptív kodeket, így maga a vezeték nélküli sugárzás kevésbé határolja be az elérhető hangminőséget.
A puristáknak persze ez is sok, és igazuk is lenne, ha valami high-end rendszerről lenne szó, drága ródium-bevonatú csatlakozókról, pontosan kimért kapacitású finom kábelekről és high-end phono erősítőről.
De hát az LP70X aligha ilyenekkel csatlakozna. Valami egyszerű, fröccsöntött műanyag csatlakozós tyúkbél kábelhez képest a Bluetooth rendszer a maga kétszeres analóg-digitál-analóg konverziójával nem ront sokat, sőt, esélyes, hogy jobban megőrzi az eredeti jel integritását.
Amire odafigyeltek a tervezés során, az a hangminőség kérdése. Az előd LP2X igen egyszerű műanyag házat kapott. Az LP70X háza trükkösebb, három rétegből áll. (Ha majd a kezemben lesz a lemezjátszó, meg tudom mondani, mi a három réteg lényege. Ha optimista vagyok, a három réteg különböző vibrációs tulajdonságokkal rendelkező anyagokból készül, hogy széthangolja a rezonanciákat, és a tányércsapágy, a motor, illetve a hangkar más-más rétegekhez van rögzítve.)
Szintén értékelhető a hangminőség szempontjából az új hangkar, ami kissé azért emlékeztet a piacvezető Sony LX-310BT karjára: kifejezetten esztétikus megjelenésű, egy darabból készült kar, integrált hangszedő motorral és dinamikus kiegyensúlyozással.
Fenntartva, hogy itt persze egy egyszerűcske hangkar szerkezetről van szó, a fenti megoldások azért mégiscsak hozhatnak hangzásbeli előnyöket. A kar egy darabból készül, azaz nincs headshell: a hangszedőt nem lehet egy mozdulattal cserélni (illetve látni fogjuk: sehogy sem lehet cserélni, de ez nem feltétlenül baj), ellenben a fejkábel nincs megszakítva egy csatlakozóval és nincsenek rezonancia-problémák sem a shell illesztésével.
Az „integrált hangszedő motor” azt jelenti, hogy a karba bele van rögzítve a hangszedő teste, csak a tű cserélhető. Hogy ez miért jó? Egyrészt a geometria beállítása a lehető legpontosabb, és nem is tud elmozdulni, másrészt a (megfelelő) ragasztás sokkal előnyösebb a rezonanciák szempontjából, mint a csavarozás. Persze nyilvánvaló a megoldás hátránya is: más hangszedőt nem lehet használni, csak a gyárit. Mivel azonban a gyári hangszedő az AT VM95 sorozatának legalsó modellje, az egyébként kiváló AT VM95C, egyszerű tűcserével több lépésben javítható a hangminőség, akár MicroLine vagy Shibata tűt is tehetünk a hangszedőbe.
A dinamikus kiegyensúlyozás lényege, hogy a tűnyomóerőt (VTF = Vertical Tracking Force) nem ellensúllyal állítjuk be, hanem rugóval. A világ menő hangkarjainak egy része hasonló rendszert használ, bár ott a statikus (ellensúlyos) és a dinamikus (rugós) rendszer kombinációja dolgozik (pl. Rega RB300 és a többi 300-as sorozatú kar, Jelco TK-950), de hát ott lényeges, hogy mindenféle hangszedőhöz be lehessen állítani a tűnyomást, itt meg erre ugye nincsen szükség. Mivel a hangkar a csapágyon túl is folytatódik, talán az LP70X megoldása is közelebb állhat a statikus-dinamikus hibrid rendszerekhez.
A dinamikus (vagy statikus-dinamikus) kiegyensúlyozás előnye, hogy a hullámos lemezeken is állandó marad a tűerő, hátránya viszont, hogy a rugó fáradásával ez a tűerő elmászhat.
Az LP70X karján az antiskating is így van megoldva: egy sima rugó tartja a barázda közepén a kart. Nyilván optimális, amíg a rugó, tulajdonságai nem változnak. Szerintem egy laza évtizedet azért jelentős változás nélkül tudnak ezek a rugók.
Én már csak ilyen boomer audiofil maradok, értékelem ugyan a full automata üzemmódot és a vezeték nélküli csatlakozási lehetőségeket is, a dizájnt meg kifejezetten imádom, de engem az fogott meg, hogy ha költségtakarékosságból is, de olyan megoldásokat vonultat fel az LP70X, amik jó hatással lehetnek a hangra.
Illetve hogy látom a lehetőséget a fájdalommentes fejlesztésre: a csatlakozó kábel jobbra cserélése és persze főleg a hangszedő tűcseréje elég sokat dobhat a lemezjátszó hangján.
Az LP70X szeptembertől lesz a boltokban, a képeken látható fekete és fehér színekben. Az európai listaárat tekintve (249 EUR) valószínűleg itthon is belefér az öt számjegybe.
Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az i.szekeres@lemezjatszok.hu címre. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon. Csatlakozz lemezjátszós tematikájú tanácsadós, megbeszélős csoportunkhoz is a Facebookon.
