Analógia

Szeretjük az LP-ket.

Lemezjátszók, amiket szívből ajánlunk

2022. november 01. 14:27 - Szekeres István

Best of lemezjátszók, 2022-2024

305ewn698p831.jpgÚjragondoltuk, milyen új lemezjátszókra érdemes benevezni így 2022 végén. (A cikket rendszeresen frissíteni fogjuk. Utolsó revízió 2024. január 5.)

Összeállításunkban 100 ezer forinttól indulunk (alatta sajnos már nem ismerünk rendes lemezjátszót), a felső határt pedig most 1 millió forintnál húztuk meg. Aki ennél is többet szán lemezjátszóra, annak mindenképpen szakértővel érdemes személyesen konzultálnia.

Összesen 14 modellt találtunk, amiket valamiért különösen kedvelünk. Jó hír, hogy a 300 ezer forintos lélektani határ, az egyhavi nettó átlagkereset alatt van az ajánlott készülékeink fele.

Az ajánlott készülékek egy részét magunk is áruljuk, forgalmazzuk, de a lista harmadát olyan készülékek teszik ki, amikkel munka közben, zenehallgatóknál találkoztunk: dolgoztunk velük, megismertük a működésüket, a hangjukat, így kerültek fel a listára.

Audio-Technica LP 2X – 99.990 ft

lp2x.jpgÉn tényleg nagyon igyekeztem, hogy bőven 100 ezer forint alól indítsunk. De sajnos a cseppet is komolyan vehető lemezjátszók immár 100 ezernél kezdődnek.

Az LP2X az LP3 utóda az Audio-Technikánál. Hogy miért lett a modellszáma lefokozva, annak három "visszafejlesztés" az oka: egyrészt az LP3-as gumi lemezalátéte helyett itt csak egy egyszerű filcet kapunk, másrészt az előd szép Ferrari-piros shelljéből is uncsi fekete lett, harmadrészt a beépített phonó fokozatnak nincs - anyám, borogass! - MC-állása.

Nade lényegesen olcsóbban kapjuk meg mindazt, amit az LP3 tud, szóval ez mégis jó bolt, már csak azért is, mert nagy veszteség nem éri a felhasználót: az LP3 gumi alátétjét eleve célszerű lecserélni valami zenebarátabb megoldásra, az MC-képes beépített phono pedig maga a fából vaskarika egy belépő szintű lemezjátszó esetén, mérget vennék rá, hogy nincs LP3-tulaj, aki használná ezt a szolgáltatást. A piros headshellért mondjuk tényleg kár....

Amúgy az LP2X tök jó kezdő lemezjátszó, full automata, tehát tényleg bárki kezelni tudja, ugyanakkor a műszaki megoldásai is rendben vannak. Elfogadható hangszedő van benne (AT91R, vagyis az olcsó néphangszedő, az AT3600 műanyag helyett alu tűszárral tuningolva), a hangkarján állítható a tűnyomóerő és az antiskating, szóval a hangszedő akár fejleszthető is. Felszereltük már a "zöld békával" is (AT VM95E), a tulaj igen elégedett volt.

De mi van 100 ezer alatt?

Abszolút semmi. Értsük jól: a lemezjátszás drága hobbi. Amikor egy akciós hanglemez is simán 5-6 ezer forint, egy menő japán nyomat pedig adott esetben 10-15 ezer fölé mehet, akkor a lejátszón nem érdemes spórolni.

Ha a költséghatékonyság a lényeg, inkább hallgassuk a zenéket Spotify-on, de tényleg. A 100 ezer forint alatt kapható új lemezjátszók általában rendesen elnagyoltak, primitív hangszedőkkel, brutális tűnyomással, antiskating nélkül, és így rossz esetben meg is rongálják a lemezeinket. A divatcikkek általában ártalmatlanok, de a filléres lemezjátszók nem ilyenek, azok speciel gyilkolnak.

A kispénzű lemezbarátoknak tényleg nem marad más, mint egy használt készülék. Alapvető tudnivalók:

1) Minél egyszerűbb egy készülék, annál jobb eséllyel maradt használható állapotban. Kifejezetten kerüljük az automata lemezjátszókat.

2) Nem a márkanév és valami 40 éve íródott teszt számít, csakis az állapot.

3) Mindenképpen gondolkozzunk egy új hangszedőben. A kopott, sérült tű rongálhatja a lemezeinket.

Részletesebben itt foglalkoztunk a használt lemezjátszókkal, itt pedig a tűkopás problematikájával.

Audio-Technica LP 120X -  139.990 ft

lp120x.pngAz LP2X-hez képest azért más világ. Egy kicsit sem automatikus, és nem is szíjhajtású, hanem direct drive. A hangkarja a legtöbb versenytársához képest remekmű. Már gyárilag egy eleve kifejezetten ajánlott hangszedővel szerelik (AT VM95E), amit később ráadásul egyszerű tűcserével lehet fejleszteni.

Ez már kompromisszumoktól mentes lemezjátszó: állíthatóak a lábai, azaz könnyű vízszintbe helyezni, cserélhető a kimenő kábele, finoman működik a karliftje, és minden fontosabb dolog beállítható (tűnyomás, antiskating). Még cuki kis barázdamegvilágító lámpája is van.

A megépítettsége a kategóriában fölényes. Ahogy a 80-as évek japán direct drive lemezjátszói kihúzták mostanáig, műszaki alapjaiból ítélve a 120X is jó eséllyel lemezjátszó marad a következő 30-40 évben.

Hovatovább?

Igyekeztünk olyan lemezjátszókat kiválogatni, amelyek később fejleszthetőek a jobb hangminőség érdekében. Megéri kísérletezni különböző lemezalátétekkel, lemezleszorítókkal, ezek (pláne egymással kombinálva) meglepően sokat tudnak adni a zenehallgatás élményéhez. Azért szoktuk kiemelni a cserélhető jelkábelt, mint szolgáltatást, mert ezen a fronton is viszonylag kevés pénzért sokat nyerhetünk, ha a többnyire alap, gyárilag mellékelt tyúkbélt kicseréljük hifi kábelre. (A megfelelő árnyékoltságra figyeljünk!)

Haladóbbak fokozhatják a készülék rezgésmentességét a ház belsejére felragasztott öntapadós bitumenlapokkal. A magasabb kategóriákban erre egyre kevésbé van szükség, ott viszont bejönnek olyan lehetőségek, mint a külső, szabályozott tápegységek, speciális alátétek.

Magától értetődő a hangszedő cseréje jobbra - ehhez szívesen adunk tanácsot. Sok olyan hangszedő létezik, amelyek különböző upgrade tűkkel kompatibilisek.A kisebb kategóriákban az Audio-Technica VM95 sorozata vagy az Ortofon 2M sorozata tipikusan ilyen.

Régebben aprólékosan bemutattuk már egy jó kiindulási alapot jelentő, amúgy egyszerű lemezjátszó tuningjának lépéseit.

Edwards Audio Apprentice TT – 159.990 ft

103_600x600.jpgSzinte ugyanannyiba kerül, mint az LP120X, ez is ugyanúgy plug’n’play, viszont minden másban meg a totál ellentéte az AT-nek. Eleve a megjelenése is ufó, nem téglalap alakú, a teste három rétegű akril nápolyi, ahogy a lemeztányérja is ebből az anyagból készül. A kidolgozáson kicsit érződik a kézműves előállítás, különösen a japán nagyüzemi lemezjátszókhoz képest, de ha valaki elsősorban a hang élményt várja el egy lemezjátszótól, csak az a fránya öt szám már megint nem jött ki, akkor az Apprentice TT remek választás.

Nemrég önálló cikkben magyaráztuk el, mitől is annyira nagyszerű a kis Edwards lemezjátszó, érdemes elolvasni. Ha egy dolgot kellene kiemelni, az a hangkar: tisztességesen megcsinált unipivot. Ilyet, ennyiért még soha senki nem kínált. 

Házon belüli fedőneve: a szegény ember high-end lemezjátszója.

Audio-Technica LP 140XP – 199.990 Ft

14045357_800.jpgTitkos tipp. Maga az Audio-Technica DJ-lemezjátszónak szánta, ezért is van az, hogy a gyári hangszedője egy DJ-modell. Viszont így hajlamos elkerülni a figyelmét azoknak, akik a "keverő" szóról valami konyhai eszközre asszociálnak, nem a zenére. Pedig a 140-esnek olyan megoldásai vannak, ami miatt a hangminőséget kedvelő audiofileknek is szívesen ajánljuk.

A kistesó LP120X-nél negyedével nehezebb, a motorja nyomatéka több mint a duplája, a hangkar magassága állítható. A lemeztányérja csillapított. (Egy kicsit.)

Furcsa, hogy az is az előnyére válik, amivel kevesebb: nincs beépített phono fokozata, sem digitális kimenete. Ezek a szolgáltatások hasznosak lehetnek a kezdő szinten, de ahogy valaki feljebb lép, egyre kevésbé van ilyenre szüksége, mert alap, hogy külső phono erősítőt használ. Az LP120X tuningja is úgy kezdődik, hogy egy műszerész kiköti a felesleges elektronikákat, mert még akkor is benne maradnak a jelútban, ha egyébként ki vannak kapcsolva.

A hangszedő alapvetően DJ-felhasználású, arra van kitalálva, hogy elviselje, ha visszafelé forgatjuk a lemezt a tű alatt, érdemes komolyabb szobai hangszedőre cserélni, az 50-200 ezres kategória nem túlzás. (Ha a VINIL.HU-nál rendeled meg a lemezjátszót, a gyári hangszedő helyett mással is át tudod venni, 25-35 százalék kedvezménnyel a választott hangszedő árából.)

Ezen a ponton emlékezzünk meg az Audio-Technica szobai lemezjátszójáról, az LP5X-ről. Érezhetően olcsóbb a 140-esnél, a saját hangszedője (AT VM95E) rögtön hadra fogható és később tuningolható, de a motorja és a hangkar magasságállítása mégis az LP140-est teszi jobb vétellé. És az LP140XP-ből nem kell kikötni a nem használt elektronikákat, ez pedig tovább közelíti az árakat.

Ha a nappaliba jobban passzol a letisztult LP5X, jó vételt csinálsz. Ha bevállalod az LP140XP barokkosabb kinézetét, a végén még élvezetesebb hangot kapsz.

Rekkord F400 -  259.990 ft

f400-5.jpgSokan nosztalgiáznak, bárcsak ma is kapni lehetne a klasszikus lemezjátszógyárak klasszikus termékeit. A Rekkord ezt a nosztalgiát lovagolja meg. A Rekkord kínálata mintha a legendás Dual reinkarnációja lenne. Ugyanabban a német városkában, a fekete-erdei St. Georgen-ben készülnek a lemezjátszói, mint annak idején a legendás Dualok. Miközben a Dual márkanév - mint megannyi más, egykor jól csengő hifi márkanév - kalandos utakat járt be, mielőtt a közelmúltban visszakerült Németországba, érdekes módon a Rekkord készülékek hasonlítanak jobban a klasszikus Dualokra, nem a mai Dual néven forgalmazott, és a Rekkordoknál érezhetően drágább lemezjátszók.

Az F400 is mintha a 80-as évekből maradt volna itt. A designon kívül a műszaki megoldások is klasszikusak: függesztett váz (ezen belül külön elcsatolt motor), nagy átmérőjű szíjtárcsa, ULM hangkar (ULM = ultra alacsony effektív tömeg), full automata működés. A hangkar az 505-ösökről tűnhet ismerősnek, a régebbi "audiophile concept" lemezjátszókhoz hasonlóan dinamikusan kiegyensúlyozott (a tűnyomóerőt egy szabályozható rugós mechanika állítja elő).

Alapvetően meleg és lágy hangú készülék, a merev vázú kollégákhoz képest jobban kontrollált rezonanciákkal. A kezelőszervek kicsit műanyagosak, de aki egyszerre ragaszkodik a teljesen automata működéshez, az értelmezhető hangminőséghez és az alacsony árhoz, annak ezt a pakkot ajánljuk. A hangszedő a kategóriában elterjedt és a könnyű karhoz illeszkedő Ortofon 2M, később ezen azért érdemes lehet továbblépni.

Edwards Audio TT5 – 299.990 ft (hangszedő nélkül)

eatt5.jpgAz egykor a Rega lemezjátszók tuningolásával induló brit lemezjátszó-specialista mára szinte teljesen elszakadt a szőranyától. A 24V AC motor és az alap tápegység még a Regától jön, de más közös alkatrész már nincs.

A TT5 az Apprentice TT lemezjátszó nagyfiús változata. A nápolyi-szerű akril rétegek száma immár öt, a lemeztányér is bő másfélszer vastagabb. Az unipivot hangkar magassága állítható, a karcső anyaga a 2022-es modellévtől pultrudált karbon. Az integrált (le nem szerelhető) headshell megint csak akrilból készül, a kábelezése spéci lakkszigetelt réz.

Erről a lemezjátszóról elmondható, hogy minden egyes alkatrésze a hangminőséget szolgálja.

Ráadásul mindenféle színekben rendelhető, hogy a szemet is kápráztassa, ne csak a fület. A fekete és a fehér mellett Ferrari-piros, békazöld, BKV-kék és egérszürke kivitelben is készül. (A képen ez utóbbi változat.)

Project X1B – 379.990 ft (Project Pick-It S2 hangszedővel)

project-x1.jpgA világ legnagyobb lemezjátszó gyártója sokáig az alapmodelljeit ragozta minden mennyiségben, de pár éve náluk is megjelentek az audiofileknek szánt modellek. Az X1-ben nincs semmi világmegváltó ötlet, csak rendes anyagokból rendesen össze van rakva.

A plinth vastag (3 centis) HDF lap nyolc rétegű fényezéssel (ez igenis hallatszik egy lemezjátszó hangjában), a lemeztányér 2 centis akril, a hangkar egy minden paraméterre, így VTA-ra és azimuthra is állítható, újgenerációs karbon-alu szendvics szerkezet. A tápegység egy beépített Speed Box, azaz a kisebb Project modellekhez külön tartozékként árult upgrade külső tápegység.

A hangszedő kezdetben oké, egy Project logóval átmatricázott Ortofon 2M Red, de nem nő fel a lemezjátszóhoz, érdemes cserélni.

Az elkötelezett Project rajongóknak az X2-es nagytestvér is érdekes lehet, a plinth és az akril tányér is vastagabb, a plinth immár 5 centis, a tányér 3, ráadásul az egész készülék fél arasszal szélesebb. A kar a hosszabb, 9 collos karbon-alu szendvics szerkezetű, az X1-esénél sokoldalúbb rezonancia kontrollal ellátott kar. Az egyetlen probléma az ár. Nyilván az X2 a kompromisszumoktól mentesebb változat, de a konkurencia mesterkedéseit is figyelembe véve a jó vételt mégis az X1 jelenti.

Gold Note Valore 425 Lite – 395.000 ft (hangszedő nélkül)

 

valore_lite_anteprima.jpgEz is egy titkos tipp. Az olasz high-end gyártó, a Gold Note készített az eleve high-end belépő lemezjátszónak szánt Valore („érték”) modellből egy olcsóbb változatot.

Figyelem: majdnem féláron.

A különbségek igazából minimálisak, a tányér egyszerűbb (de így is akril + mdf + megint akril szendvics szerkezet), a hangkarban is vannak szimplább megoldások, de összességében ez még mindig zseniális lemezjátszó, az ár/érték versenyszámban pedig verhetetlen. Kellemesen átlagos, 11g effektív tömegű karjával és semleges tonalitásával rengeteg hangszedővel tud együtt dolgozni.

Egy zenehallgatásra tervezett tárgynál sokaknak talán kevésbé fontos szempont, de a kinézete és a kivitele alapján is igazi bella macchina, az enteriőr dísze.

És hogy miért titkos tipp? Úgy tudni, tervezik a modell kivezetését. Addig kell rá lecsapni, amíg elérhető. Ha ez a változat múlt időbe kerül, az alaptípus Valore 425 Plus továbbra is ajánlható lemezjátszó lesz a saját jogán, csak ugye uszkve kétszer ennyiért.

Acoustic Signature WOW – 592.000 ft (Rega RB202 hangkarral, hangszedő nélkül) 

wow.jpgA lemezjátszó, ami mindazok fejében jár, akik konyhaszekrény-ajtó alapra konstruálják a lemezjátszóikat, csak a fillérvadászat miatt sosem merték megépíteni az álmukat. A négy és fél kilós alu tányér már magában is megér egy csettintést, a hülye nevű Tidorfolon-anyagú, drabális tányércsapágy meg pláne

Többféle hangkarral kapható, az RB202 a legolcsóbb változat. Egy ilyenhez volt szerencsém egyszer, hangszedőt cseréltem benne, és meglepődtem, mennyire precíz és finom a kidolgozása, milyen selymes a működése. A német ipari hagyomány nem csak legenda.

A Wow hangja nyilván hasonlít a jobb konyhaszekrény-ajtó koncepciójú lemezjátszókra, csak éppen minden tekintetben egy hosszúlépéssel többet mutat, több és precízebb basszus, tisztább középtartomány, levegősebb magasak. Annyival jobb, amennyivel több benne az anyag. Lásd még: there is no replacement for displacement.

A saját Acoustic Solid karjaival állítólag még zseniálisabb, de úgy az ár is hajlamos elszállni.   

Mobile Fidelity Studiodeck – 629.000 ft (hangszedő nélkül)

mofi-studiodeck.jpgA finom, visszafogott európai és japán lemezjátszók után valami amerikai. Az utolsó csavarja is odaát készül.  Böszme és súlyos, mint egy Cadillac. A genetikája nagyon rendben van, apukája Allen Perkins, aki az ennél tízszer drágább lemezjátszóiról lett híres.

10 collos alu hangkar, majdnem 2 kilós delrin lemeztányér, a HRS (Harmonic Resolutions Systems) által direkt ide tervezett, elül-hátul különböző csillapítású lábak, tömör alu inzert. Atomstabil kivitelezés és működés-érzet, ahogy ezt korábbi bemutatónkban már körülrajongtam.

A hangja, mint a kinézete: egy cseppet sem visszafogott. Karakterisztikájának lényege a hangszerek testének érzékeltetése, miközben a finomságok sem vesznek el. Kombinálja egy Technics SL1200 kirobbanó dinamikáját, basszusának súlyát, folyékonyságát a jobb audiofil lemezjátszók felbontóképességével. Az egyik Studiodeck-vásárló ügyfelünk Sztravinszkij felvételeket gyűjt, és még mindig hetente ír rám, éppen melyik lemeztől lett libabőrös.

Itt is van alternatíva házon belül: a Foundation változat csak a Studiodeck, izé, alapjait adja. Porvédőt speciel nem kapunk (a nagyi szőttesével kell letakarnunk a készüléket), de fájóbb a HRS lábazat hiánya, ami tényleg a Studiodeck lényeges komponense. Az árak persze trükkösek, ha külön vesszük meg a lábakat és porvédőt, akkor pár MoFi Original Master Recording lemezzel kevesebbre marad pénzünk, de legalább van lehetőség a részletre részletben vásárlásra, ami ebben az árkategóriában már hasznos extra lehet.

Clearaudio Concept – 840.000 ft

concept-002-tp065mm.jpgA német Clearaudio a méregdrága (és persze ennek megfelelően kifinomult) lemezjátszóiról híres. Kitalálták, hogy adnak valamit a high-endre áhítozó szélesebb néprétegeknek is, ez lett a Clearaudio Concept sorozat. Komplett lemezjátszó, hangkarral, sőtmitöbb, hangszedővel (!).

Egyszerűen az látszik (és hallatszódik) rajta, hogy a készítői terveztek már lemezjátszót, és tudták, hol kössenek kompromisszumot. A csúcspont a mágnescsapágyas hangkar, de maga a plinth is megér egy misét: bár alapvetően ez is merev vázas koncepció, az MDF konyhai munkalapot fő vázat alumínium kávával, illetve akril fedőréteggel bolondítják meg.

Pompásan néz ki, pillekönnyű üzembe helyezni, mindene precízen egymáshoz tervezve -  és zenei a hangja, hordozza a nagyobb Clearaudio lemezjátszók génjeit. Ez azt jelenti, hogy a hangja inkább száraz, elemző, szuperereje pedig a feszes tranziensekben, a kiváló ritmusjátszó képességben rejlik. 

Elac Miracord 80 – 924.300 ft (hangszedő nélkül)

 

miracord-80-wood.jpgEzzel a lemezjátszóval is egy hangszedőteszt során barátkoztam össze. Többféle 200 és 400 ezer ft közötti hangszedőt hallgattunk meg a lemezjátszón. Példásan hagyta magát demózni, kiválóan megmutatta a hangszedők közötti különbségeket, ráadásul a szerelés-beállítás is kifejezetten egyszerű és magától értetődő volt.

Bizony, az az egycsavaros megoldás bitangul ki van találva, hangszedőcserélő kisiparosként kötelező szabvánnyá tenném. Gyakorlatilag az egypontos sablonokkal is azonnal tökéletes eredményt ad. Aki ezt így kitalálta, arról elhiszem, hogy a többi fontos egységet is hasonló kreatív hozzáállással alkotta meg. A korábban tárgyalt Clearudio Concept lemezjátszónak egyébként erősen hasonló a headshell megoldása, de az előre beállított hangszedővel jön ki a gyárból, nincs lehetőségünk élvezkedni, legalábbis az első hangszedő-cseréig.

Biztos vagyok abban, hogy az ELAC gyárban megőrizték a kulcsfontosságú szakembereket a régi szép időkból, amikor a világon (de különösen Amerikában) az ELAC volt az egyik legismertebb lemezjátszó márka. A Miracord 80 lehet, hogy retrósan néz ki, valójában minden porcikájában prémium minőség. A 10" hangkarját a karbon karcsővel kifejezetten megkedveltem.

Origin Live Aurora futómű + Origin Live Silver MK IV hangkar - 975.000 ft (hangszedő nélkül)

aurora-large-scaled-e1646388560875-1200x696.jpgA mai hifiben a finommechanika szerepe visszaszorult: lassan az új gyártású CD-játszók is eltűnnek a boltokból, magnók meg már régóta csak a használtpiacon fordulnak elő. Simán lehet úgy hifi márkád teljes termék portfólióval, hogy a legbonyolultabb mechanikus alkatrész a termékeidben a készülékház.

Ezért van az, hogy a drágább lemezjátszók között szinte csak olyan gyártókkal találkozunk, akik viszont kifejezetten a finommechanikára szakosodtak. A rezonanciák kezeléséhez, a pirinyó alkatrészek, csapágyak, ilyesmik méretezéséhez, az egész szerkezet gördülékeny együttmozgásának megteremtéséhez alapvetően más fizikaórák tananyagára van szükség, mint az egyesek és nullák hanggá alakításához. Egy-egy phono fokozat, külső tápegység még becsúszik (többnyire máshol gyártatva), de a lényeg a palettán a lemezjátszó futómű és hangkar.

A brit Origin Live is ilyen cég, kizárólag finommechanikában utaznak. Az Edwards Audióhoz hasonlóan ők is Rega-karok modifikálásával indították a karrierjüket, aztán tessék, a mai csúcs lemezjátszójuk, a Voyager, már a high-endnek is a felső szegmensében játszik. Ha rendben van a vérnyomásod, megnézheted az árat a linken.

Az Aurora a belépő modell, viszont meglepően sok elemet megkapott a csúcsmodelltől. A legolcsóbb Origin Live karral épp megáll a millió alatt az ára, és így remek vételnek számít annak, aki éppen itt húzza meg a lemezjátszóvásárlási határt. Összeszerelni mondjuk nem egyszerű, nem árt az IKEA-bútorokon edzett múlt, utána viszont öröm és boldogság az élet. Meg rengeteg zene.

Soulines Satie (hangkar és hangszedő nélkül) – 969.990 ft

lem009_1.jpgÉs akkor meg is érkeztünk a valódi high-end világába. Igen, itt az árcédulák már a Nagy Infláció előtt is hétjegyűek voltak. A Soulines Satie felépítése és kinézete is van annyira különleges, hogy indokolja az árat. Hát még ha meghalljuk, hogyan tud zenélni.

Inverz bronz csapágy, orvosi műszerekben (pl. lélegeztetőgépekben) használt vibrációmentes motor (by Premotec), vastag tömör alumínium szerkezeti elemek; rezonanciablokkoló megoldások, ügyesen kiszámolt súlypontok és tehetetlenségi erők Soulines Igor saját fejlesztésű lemezjátszó futómű modellező szoftverje alapján, egyedi karbázisok akrilból a legelterjedtebb hangkarokhoz.

A Satie a teljesen alumínium szerkezetű, ikonikus Soulines Kubrick kistesója. Miközben a Kubrick is zseniális vétel annak, aki már soha többé nem akar lemezjátszó-fejlesztésre pénzt kiadni, a Satie maga a megtestesült high-end Best Buy a Kubrick árának feléért.

A kizárólag a hangminőségre fókuszáló tervezésen és anyaghasználaton, a kompromisszummentes gyártási precizitáson kívül ebben a szegmensben már az is számít, hogy a lemezjátszó-rendszert a futómű, a hangkar és a hangszedő egymáshoz hangolásával lehessen kiépíteni. A Soulines futóművek ehhez egyrészt pont annyi cserélhető kardeszkát adnak, hogy a világ hangkargyártásának java egyből használható, másrészt meg a sziklaszilárd mechanikai alapot, a letisztult, színeződésektől mentes hangot, ami egyszerűen "csak" nem fogja vissza a hangkar + hangszedő kombinációt, hogy tegye a dolgát.

*****

A borítóképet Eric Cohen készítette, a képet az engedélyével használjuk. Eric Instagram oldala: https://www.instagram.com/djstrobe/

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az i.szekeres@lemezjatszok.hu címre. Ha nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon. Csatlakozz lemezjátszós tematikájú tanácsadós, megbeszélős csoportunkhoz is a Facebookon.

11 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lemezjatszok.blog.hu/api/trackback/id/tr1017966070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vén motoros 2022.11.02. 12:05:45

Szép dolog ez a 100eFt-os "belépő szintű", de jó lemezjátszó, viszont sajnos, ez egy lánc tagja. Ha végigmegyünk a teljes láncon - phono előerősítő, végfok, hangfal - és ott is megmaradunk a "belépő szint, de azért használható és jó" kategóriánál, akkor is 3/4 milliónál járunk. Az pedig már szemmel látható összeg, még egy középosztálybelinek is... Márpedig ennél gyengébb lánc esetén teljesen felesleges 10-15 ezret költeni egy direktvágott LP-re. Amikor én anno ORTOFON MC mozgótekercses hangszedőre és T20 transzformátorra cseréltem a láncom legelejét, a lemezeim már ettől szinte újjászülettek, alig ismertem rájuk, pedig ez a teljes láncnak csak 2 apró láncszeme volt. Itt 100%-ig igaz az, hogy a lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Egy végig egyenletesen erős lánc pedig egy kisebb vagyon, még belépő szintű igények mellett is. [Egy Vén motoros, akinek megvolt a HIFI MAGAZIN 1. száma is... Isten nyugosztalja Degrell Lászlót!]

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.11.02. 17:57:49

Az analóg hívők - most a komoly hívőkre gondolok, nem a sznobokra - gyakran (mindig) azt nem veszik figyelembe, hogy a hangfelvételek már régóta digitális technikával készülnek - eltekintve talán pár kétes művészi értékű demófelvételtől. Innen kezdve számomra megmosolyogtató, amikor a digitális mesterről készült vinyl lemez jobb hangzásáról beszélnek.

Vén motoros 2022.11.02. 19:02:27

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Lányomnak mondom, hogy menyem is értse. Én Híradásipari technikus vagyok (erre vagyok büszkébb), ill. okl. villamosmérnök. Nos, mérőműszerekkel mérve a tranzisztoros végfokok, pláne a teljesítményfetes darabok, minden tekintetben nagységrendekkel jobbak a csöves végfokoknál. Lineáris torzítás, intermodulációs torzítás, tranziens intermodulácis torzítás, imlulzusátvitel (dirac delta vagy négyszögjel), etcetera. Nagyságrendekkel. De a csúcshifi rajongók körében jóformán nem találsz élő embert, aki ennek ellenére ne az elektroncsöves végfokok hangját tartaná szebbnek. Ráadásul az elektroncsöves végfokok ára a sztratoszférában, a hálózatból felvett teljesítményükkel pedig fűteni lehet akár egy nagyobb lakást is. Annyira így van, hogy direkt teljesítmény-végfok gyártása céljából újraindítottak rég bezárt csőgyárakat, ennek ellenére a RÉGI GYÁRTÁSÚ (de használatba nem vett, eddig "elfekvő") végcsövek piaci ára jóval magasabb, mint az újragyártottaké. Azért ebben lehet valami... Nem azt vonom kétségbe, hogy amit a csöves meg a tranzisztoros végfokok esetén mérünk, az nem igaz, nem valós. De az ember nem a fülével, hanem az agyával hall. És az emberi agyat vajon megkérdezték-e, hogy vajon mit kellene MÉRNI ahhoz, (amit nem mérünk, mert pl. eszünkbe sem jutott, hogy az releváns lehet), hogy tudományos magyarázatot adjon arra a jelenségre, ami sok hidegfejű technicista számára már nem adekvát, tehát ezért számára nem is létezhet? Amúgy légy szíves, mérd meg MŰSZEREKKEL, egzakt, tudományos, tehát bármikor és bárhányszor megismételhető módon, hogy egy Amati, egy Guarnieri és egy Stradivari(-us) hegedű közül melyik a jobb, és az mitől és miben és miért jobb a másiknál? Egy hegedűművész megszakadna a röhögéstől, ha előállnál egy ilyen mérési tervvel. Neki füle van, keze van, tehetsége van. Ez pont elég annak eldöntésére, hogy neki a három hegedű közül melyik fekszik jobban. Nem JOBB az a hegedű, amit választ, hanem az ő művészeti elképzeléseihez melyik illik jobban. (Amúgy van, akinek az említett mindhárom hegedű megvan, és napi hangulattól, az előadott műtől és a hangversenyterem akusztikájától függ, hogy melyiket veszi elő... Szerintem egy bizonyos technika (műalkotási?) szint felett a HIFI is Amati, Guarnieri vagy Stradivarius.

Szekeres István (VINIL.HU, Pointe) 2022.11.02. 19:02:31

@Kovacs Nocraft Jozsefne: ez egy újra és újra beböfögött komment, ami kellően tudálékosan hangzik - csak sajnos nem nagyon igaz. 1) 1940 és 1980 között minden felvétel analóg volt, de a felvételek egy része - bár egyre csökkenő arányban - nagyjából a 2000-es évekig analóg maradt. Rengeteg kiváló zene készült az analóg aranykorában. 2) A vinil lemez általában nem digitális maszterről készül, hanem analógról. Azaz az eredeti mesterszalag ugyan digitális, de a lemezre vágás előtt az analóg rendszerek sajátosságait kiaknázni tudó módon maszterelik őket. A legtöbb hanglemez AAA vagy DAA, ha emlékszel még ezekre a jelölésekre. 3) A probléma sosem a digitális stúdiótechnikával volt, az már a nyolcvanas évek végén is kellően nagyfelbontású anyagokat produkált. A probléma a formátum volt. Az analóg hang vetélytársa az SACD vagy a natív magas felbontású digitális fájlok lehetnének, de ezekből egyrészt kicsi a választék, másrészt még a natív nagyfelbontású fájlok is annyi digitális hókuszpókuszon esnek át, mire eljutnak a lejátszódig, hogy az csúnyán legyilkolja a zenét. 4) Az analóghoz mérhető hangminőségű digitális lejátszók sem annyival olcsóbbak ám. A high-end streamer sem kapható meg fillérekért. 5) Maga a hanghordozó ugyan végtelenül olcsóbb, de a lemezgyűjtés nem arról szól, hogy meg tudod-e hallgatni X előadó Y lemezét, hanem hogy fizikailag is birtokold, kézben fogható artwork-kel, fel tudd tenni a polcodra. Talán a veterán autók gyűjtéséhez hasonlít a dolog, ésszerűtlen ugyan (minek egy sokmilliós 1960-as E-Type Jaguar, amikor egy pár százezres Suzukival is el lehet menni a nagyihoz Kisvárdára), de a gyűjtőket nem is a racionalitás mozgatja. Kicsit olyan, mint a szex. Amikor megvan a rítus, a lelki és fizikai ráhangolódás, előjáték, akkor képes sokkal mélyebb katarzist nyújtani.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.11.02. 23:20:08

@Szekeres István (VINIL.HU, Pointe):

"ez egy újra és újra beböfögött komment, ami kellően tudálékosan hangzik"

Sorra cáfolhatnám vagy kiigazíthatnám az általad leírtak jelentős részét, de a stílusod miatt nem méltatlak rá. Még annyira sem, hogy megvédjem magam a beböfögés és a tudálékosság vádja alól.

Gondolkozz már el, miért vezeted be az érveid felsorolását a vitapartner sértegetésével.

Tudod, kettőnk között nem az a különbség, hogy a témában nem értünk egyet, hanem az, hogy én tudok higgadtan és a vitapartner sértegetése, minősítgetése nélkül vitázni, te pedig az érveidet a vitapartner ócsárolásával nyomatékosítod.

A beböfögés és a tudálékosság emlegetésével magadat minősíted, nem engem.

További szép napot kívánok neked.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.11.02. 23:32:28

@Vén motoros:

Azért tegyünk nagy különbséget a bipoláris tranzisztorok és a FET-ek között, egészen más a karakterisztikájuk - de te ezt nálam sokkal jobban tudod, én csak hobbiszinten ismerem a témát. Ahogy azt is, hogy egészen más mértékű negatív visszacsatolást kívánnak, ami erősen kihat a tranziens átvitelre, a keresztmodulációs torzításra és páros ill. páratlan harmonikusok arányára (utóbbi kettő ugye a karakterisztika miatt).

Én is lelkes olvasója voltam a HiFi Magazinnak, bár kissé túl soknak éreztem bene a már-már ezoterikusnak mondható dolgokat, mint pl. hogy drasztikusan változik s hangkép csak attól, hogy megfordítom a villásdugót a konnektoraljzatban.

Viszont nagyon egyet tudok érteni azzal a már nem emlékszem, ki által írt véleménnyel, hogy az analóg technika - és ugye az erősítő és a hangszóró analóg maradt, a digitális erősítők egyelőre nincsenek a topon - azért hangzik jobban, mert sz emberi fül számára kellemes harmonikus, pontosabban páros torzításokat visz a hangzásba. Ez az oka annak is, hogy az egyik lánc vagy annak egy tagja egy bizonyos fajta zenét szólaltat meg szebben, egy másik pedig egy másik fajta zenét. Tehát lényegében a habganyag fülünknek kellemes színezéséről van szó.

Nem véletlen, hogy a digitális lejátszókat általában túl hidegnek mondj/ták.

Na meg ne feledjük azt sem, mennyit számít az, milyen láncon, milyen monitoron hallgatja a hanganyagot a hangmérnök.

Természetesen amikor zenéről beszélek, akkor kizárólag klasszikus zenére vagy nem kommersz jazzre gondolok. Vállalom a sznobság vádját, de a kommersz zenéket inkább hanyagolom.

Szekeres István (VINIL.HU, Pointe) 2022.11.02. 23:38:40

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "Viszont nagyon egyet tudok érteni azzal a már nem emlékszem, ki által írt véleménnyel, hogy az analóg technika - és ugye az erősítő és a hangszóró analóg maradt, a digitális erősítők egyelőre nincsenek a topon - azért hangzik jobban, mert sz emberi fül számára kellemes harmonikus, pontosabban páros torzításokat visz a hangzásba." - ezt speciel a csöves erősítők kontra félvezetős erősítők vitában szokták elővenni (és akkor most direkt nem írtam le a "beböfögni" szót), a forrás feltehetően a magyar Audio World blog valamelyik írása. Maradjunk annyiban, hogy ez is jelentős fokú leegyszerűsítés, és általában azok veszik elő, akiknek túl kevés a saját tapasztalatuk jól megépített készülékekkel (legyenek azok csövesek vagy félvezetősek).

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.11.03. 09:09:39

@Vén motoros:

"Ráadásul az elektroncsöves végfokok ára a sztratoszférában, a hálózatból felvett teljesítményükkel pedig fűteni lehet akár egy nagyobb lakást is."

Plusz időnként cserélni kell a csövet akkor is, ha amúgy még működőképes. :)

"az emberi agyat vajon megkérdezték-e, hogy vajon mit kellene MÉRNI ahhoz, (amit nem mérünk, mert pl. eszünkbe sem jutott, hogy az releváns lehet)"

Na ja, klasszikus példa a 0.01% harmonikus torzítású tranzisztoros erősítő vs. a 2% harm. torzítású csöves.

Vagy újabb példa a veszteséges tömörítő algoritmusoknál alkalmazott különböző pszichoakusztikus modellek - itt amúgy "megkérdezték" az agyunkat és a fülünket, de nem biztos, hogy minden szükséges kérdést feltettek. Unknown unknowns, ugye. :) Szerencsére ezek mára jórészt aktualitásukat vesztették a nem szórakoztatóipari/távközlési alkalmazásoknál. Én pl. csak veszteségmentes zenéket töltök le vagy fel.

Más: Neked is feltűnt, hogy a cikkben bemutatott lemezjátszók között egyetlenegy sem készült tangenciális karral? Mert igaz ugyan, hogy ott is van szöghiba, de az szinte tetszőlegesen kicsire csökkenthető megfelelő vezérléssel, ellenben drasztikusan csökkenthető a kar tehetetlensége, plusz a rezonanciák is könnyebben kezelhetők.

Audiofil LP-k elvileg tökéletesen központosítva vannak, de kíváncsi lennék, a fentiek közül melyiknél van mód a lemez centrírozására. Tudom, hogy régebben gyártottak ilyen lemezjátszót.

Alumínium helyett mikor lesz végre ólom? :)

Ebből nekem az a benyomásom, hogy a fenti készülékek gyártói inkább csak a meglévő egyszerűbb megoldásokat reszelgetik, igazán komolyat nem akarnak lépni.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2022.11.03. 09:09:40

@Szekeres István (VINIL.HU, Pointe):

"a forrás feltehetően a magyar Audio World blog valamelyik írása."

A forrás a HiFi Magazin valamelyik szerzője.

"általában azok veszik elő, akiknek túl kevés a saját tapasztalatuk jól megépített készülékekkel"

Na igen, ez abszolút jellemző volt a HiFi Magazin szerzőire.

"most direkt nem írtam le a "beböfögni" szót"

Hm. Ha a szemem nem csal, mégis direkt leírtad.

Móricka kicsit mocskos szájú, a szülei megígértetik vele, hogy legalább a vendégek előtt nem káromkodik.

Így is történik, illedelmesen viselkedik. Aztán amikor a vendégek már szedelődzködni kezdenek, megszólal:

- Anyu, ugye ma jó voltam, nem mondtam se faszt, se pinát?

Szekeres István (VINIL.HU, Pointe) 2022.11.03. 10:20:55

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Nincs kizárva, hogy a Hifi Magazin is írt valamit a páros harmonikusok torzításáról, de azt mindig is a csöves technológiákkal hozták összefüggésbe (kontra félvezetős), nem az analóg kontra digitális vitában.

Én amúgy erre az Audio World cikkre gondoltam: audioworld.blog.hu/2018/02/24/ars_electronica_eloszor_es_utoljara

"a dolognak sok köze van a torzítások jellegéhez. A cső alapvetően páros harmonikus torzításokat produkál [...] A páros harmonikus torzítás az emberi fül számára sokkal tolerálhatóbb, mint a páratlan harmonikusoké. Utóbbi torzításfajta a hagyományos felépítésű félvezetős erősítők sajátja. Igaz, a mért értékek között nagyságrendi különbség látszik a félvezetősök javára, mégis a fülünk százszor-ezerszer érzékenyebb erre a kisebb torzításra, mint a csövek nagyságrenddel nagyobb, másfajta torzítására."

A szerzővel természetesen mélyen nem értek egyet :-)

Szekeres István (VINIL.HU, Pointe) 2022.11.03. 10:20:58

@Kovacs Nocraft Jozsefne: "Neked is feltűnt, hogy a cikkben bemutatott lemezjátszók között egyetlenegy sem készült tangenciális karral? Mert igaz ugyan, hogy ott is van szöghiba, de az szinte tetszőlegesen kicsire csökkenthető megfelelő vezérléssel, ellenben drasztikusan csökkenthető a kar tehetetlensége, plusz a rezonanciák is könnyebben kezelhetők." - a cikkben bemutatott lemezjátszók között alapvetően azért nincs tangenciális karú, mert a cikk egymillió forintnál bezárja a kaput és lekapcsolja a villanyt. Ma nincs olyan boltban megvehető lemezjátszó 1M alatt, aminek tangenciális karja lenne.

A tangenciális kar ugyanis megold egy hibát, de helyette rögtön kreál ezer másikat.

Léteznek ugyan már majdnem tökéletes, légcsapágyas tangenciális karok, de azok nem állnak meg egy millióból. A Pre Audio DE 1800 tudtommal a mai legolcsóbb tangenciális karú lemezjátszó, annak az ára 2.800 EUR, mai árfolyamon sajnos már 1.2M forint.

A lemez excentrikussága nem okoz jelentős problémát, ezért nem is foglalkoznak vele a konstruktőrök. Az aranykorban a Nakamichi egyetlen lemezjátszója, a Dragon CT kezelte ezt a problémát, de ez inkább a marketingesek ötlete volt már akkor is, nem a mérnököké. Egyrészt mert a nagyon excentrikus lemez eleve selejt, visszaviszed a boltba és kicserélik. A kicsit excentrikus lemez pedig olyan, mint a kicsit hullámos: a tűszár, a felfüggesztés és a hangkar egyszerűen kimozogja.

Kicsit olyan ez, mint a belső barázda torzítás. Megvan a fizikai magyarázata annak, miért romlik a hang a lemez vége felé, de egyrészt a mérnökök megpróbálták minimalizálni a problémát (lásd összetett tűprofilok, a legbelső barázdára méretezett belső nullpont), másrészt a lemezek szerkesztői is megpróbálták minimalizálni a problémát (pop-rock lemezeket az oldal utolsó száma mindig a legkevésbé dinamikus, komolyzenénél úgy trükköznek a lemezoldalakkal, hogy a hangos részek inkább a következő lemezoldal elejére kerüljenek rá, stb), harmadrészt meg az így minimalizált (de meg nem szüntetett) problémát a lemezgyűjtők egy könnycseppel a szemük sarkában, de mégiscsak tudomásul veszik.
süti beállítások módosítása