A golyóstoll is magyar, a gyufa is magyar, a helikopter is magyar. Tulajdonképpen az iPod is magyar, csak eddig nem tudtuk.
Oké, hát nyilván nem fájlokat játszik a világ első hordozható zenelejátszója, hanem gramofonlemezeket, de hát 1923 az év, akkor még ez volt az iparági sztenderd.
A készüléket a magyar Vadász Miklós fejlesztette ki (közreműködött testvére, István), és a svájci Paillard cég kezdte gyártani. A konstruktőr nevét nem csak a becenévből képzett modellnév örökítette meg, de a készülékek "System Vadász" felirata is.
A londoni Science Museum tárlatán szerepel a készülék 1923-as prototípusa. A Vadász testvérek ennek a liszenszét adták el a Saint Croix-i i háznak. A svájci órásmesterek által létrehozott start-up már az 1860-as évektől mechanikus zenedobozokat gyártott, a századfordulón pedig meglátták a fantáziát a hengeres fonográfban. 1905-ben készült el az első lejátszójuk a gramofon-lemezek számára. Később a gramofon lett a cég fő tevékenységi köre: 1913-ban elektromos hajtású gramofon-motorral jelentkeztek, ezt követően pedig szintén elektromos gramofon-erősítőket is készítettek. A rádióadás megjelenésével a rádióvevő-piacon is megjelentek.
Nem tudni már, ki volt a Paillard termékfejlesztő-menedzsere a húszas években, mindenesetre zseniális meglátásai voltak. Rendben, otthon már szól a tölcséres gramofon, de ha mondjuk piknikezni megy a díszes kompánia, hogyan fognak ott, a mezőn (disznóvágáson, esküvői bulin, aratóbálon, stb) zenét hallgatni? A kor gramofonjai egyszerűen nem voltak hordozhatóak.
A Mikiphone a kor műszaki színvonalán csúcsminőségű készülék volt. Legfőbb jellemzője a szállíthatóság: bár a 10 collos (25 centis) sellak lemezek lejátszása volt a cél, a teljes Mikiphone belefért egy 11.5 centis (CD-lemez méretű) nikkelezett tokba, aminek a magassága még az 5 centit sem érte el. Arany és ezüst változat is elérhető volt - a kor audiofiljei nyilván marták egymást, melyik szól jobban.
A kompakt méret miatt a zakó nagyobb zsebéből sem dudorodott ki. Használat előtt szét kellett hajtogatni, kihajtani a hangkart és a celluloid rezonátort ("hangszórót"), és persze fel kellett húzni - a lemez forgását szabályozott rugómotor biztosította, nem valami elem vagy akkumulátor. Lejátszás előtt pontosan ötvenet kellett tekerni a felhúzó kulcson.
A maga korában a Mikiphone őrületes piaci siker lett. Nem kevesebb, mint 180 ezer darabot gyártottak belőle - aki számított a jobb körökben Európában, annak volt egy ilyenje. Érdekesség, hogy Japánban is megjelent egy hasonló szerkezet, Mikky Phone néven - nyilván nem véletlen a hasonló név..
Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.
