Az Audio-Technica és a Dreamaudio nyílt napja elvileg délelőtt 11 órakor nyitott volna. Fél tizenegykor a hűvös októberi reggelen már annyian gyülekeztek a Dunaharaszti bemutatóterem előtt, hogy inkább idő előtt megnyitottuk a kaput. A hatvanéves Audio-Technica (gyémánt lakodalom!) hatvan példányban készült űberhangszedőjét mutattuk be.

Felmerült, hogy ha fesztiválos karszalagot adnánk az amúgy ingyenes nyílt nap látogatóinak, akkor pontosan meg lehetne mondani, hány látogató volt. Végül az ötletet elvetettük, így pontos számról nem tudunk jelenteni. Az biztos, hogy a tervezett nyitás előtt és a tervezett zárás után is tele volt mind a három bemutatóterem és a vendégfogadó hall. Nem alakult ki tömegnyomor, de a legjobb hallgatási pozíciókért azért sorban kellett állni. Vagyis ülni, a kevésbé tökéletes székeken.

A  koncepció az volt, hogy a betérőket először a legkisebb szobába kalauzolják, ahol egy meglehetősen egyszerű rendszeren lehetett zenét hallgatni - a várakozásokat talán felülmúló minőségben. Ez volt egyben a beszélgetős szoba is, ahol Clive Atkins, az Audio-Technica hangszedők és hifi fejhallgatók fejlesztéséért felelős részleg vezetője illetve jómagam (ezúttal szintén Audio-Technica zászló alatt) osztottuk az észt.

Az Audio-Technica legdrágább lemezjátszója (LP140XP) csak filléres játékszer a komoly high-end berendezések között (a következő szoba lemezjátszója hangszedő nélkül nyolcszor annyiba került), de derekasan helytállt. Az volt a feladata, hogy demonstrálja a különbséget a különböző AT mozgómágneses hangszedők között. Volt ott egyszerű, bonded elliptikus hangszedő (VM520EB), meg komoly, fém hangszedőházas, MicroLinear csiszolású hangszedőtűt adó is (VM740ML), de egy ponton előkerült egy 17 ezer forintos DJ-hangszedő is, az LP140XP gyári felszerelése. Oké, egy breakbeat lemezt kellett "csak" lejátszania (a lemezről lesz még szó), de teljesen vállalhatóan szerepelt. Utána meghallgattuk ugyanazt a számot valamelyik sokszor drágább hangszedővel, és persze mindenki kihallotta a drágább hangszedő erényeit, de meglepő módon az XP3 is szerzett elismerő kommenteket.

A középső szobában az Audio-Technica AT33PTG/II hangszedő szerepelt. A lánc, amit ki kellett szolgálnia, lényegesen magasabban volt árazva, de az Audio-Technica legnépszerűbb MC-hangszedője állta a kihívást. Sokféle lemezt hoztak abba a szobába is, de amikor ott hallgatóztam, mindig a zene folyékonysága, könnyű befogadhatósága volt az első, ami az eszembe jutott. 

Itt állítottuk ki az LP2022-et, vagyis ugyanannak a "gyémántlakodalomnak" egy másik limitált példányszámú csúcskészülékét, a csupa-csupa akrilból készült lemezjátszót. Ebből persze nem hatvan, hanem ötvenszer hatvan darab készült - és gyakorlatilag el is fogyott. Éppen a nagy érdeklődés miatt viszont még készül belőle 500 példány "tényleg legutolsó" szállítmány.

És hát akkor a nagyszoba.... Atyaég.

Itt az Audio-Technica MC2022 limitált kiadású hangszedőn volt a fókusz. Nem volt egyszerű a 10 ezer eurós (csaknem 4 millió forintos) hangszedő számára felvállalható partnereket találni. Végül egy TechDas Air Force III Premium S lemezjátszó fogadta be, rajta egy SME V hangkarral. Ez a felállás minőségben, ezoteriában és a műszaki paraméterek szintjén is tökéletes választásnak bizonyult, a hasonlóan kifinomult EMT phonóval és a csúcs Electrocompaniet erősítőkkel, csúcs Dynaudio hangsugárzókkal egy eleve nagy légköbméterű, akusztikailag finoman kezelt lehallgató helyiségben.

Egy adott hangrendszer hangját szavakkal leírni sosem egyszerű, pláne ha valami ennyire közel áll a tökéleteshez. Nekem egy Louis Armstrong lemez hallgatása közben ütött be a flash: Satchmo fél évszázada nincs köztünk, de egy darab műanyag korong mégis holografikusan meg tudja idézni a hangján, trombitajátékán keresztül. Nesze neked élő, háromdimenziós hangzás. Csukott szemmel hallgatva az egyébként kutyaközönséges lemezt ezen a nagy rendszeren még azt is érezte az ember, ahogy a szólója után leengedi a karját. Lúdbőröztető.

Emlékezetes volt, ahogy vendégként besétált Égerházi Attila, a Djabe együttes vezetője és gitárosa, és némi unszolásra mondott egy pár szót az audiofileknek (is) ajánlott új lemezükről, majd maga is beült a közönség közé belehallgatni. Éppen oldalról láttam, ahogy somolygott és a ritmusra bólogatott.

Nekem az is tetszett, amikor a kis szobában már előkerült "techno" lemezt itt is feltették. A kortárs zeneszerző Steve Reich, a minimalista és a repetitív zenei iskola egyik atyja megihletett DJ-ket, akik remixeket készítettek a műveiből / a művei alapján. Szóval gyakorlatilag kortárs komolyzene szólt modern elektronikus tánczene formájában a nagy rendszeren. Az persze kérdés, hogyan kell "jól" szólnia ennek a zenének. Az biztos, hogy mélyekben, erőben, energiában nem volt hiány, az MC2022 masszívan végigtolta ezt a lemezt is, nem lehetett zavarba hozni.

Egy sarokban kipróbálható volt féltucat Audio-Technica fejhallgató is a jobbikból, ezekkel is sokan ismerkedtek egy Electrocompaniet streamer segítségével.

Igazi közösségi esemény, az analóg audió ünnepe kerekedett a Dreamudio és az Audio-Technica bemutatójából, érdekes lemezekkel, baráti beszélgetésekkel és nem kevés szakmázással. Úgy tűnik, az Audio-Technica nyitott az ilyen pop-up eseményekre, mert a hétvégén a Hifi Show-n is jelen lesz egy standdal a Westendben, a Crowne Plazában.

 További képek a bemutatóról: