Nem lennék tű egy lemezjátszó hangszedőben! Veszélyes üzem, és nemcsak azért, mert a macska bármikor végigpofozhatja a lemezen, vagy a gazda figyelmetlenségből a gumitányérra engedheti le a lemez helyett… Egy sima lemez lejátszásakor is rengeteg a szmötyi, amit félre kell tolnia maga előtt, miközben mindenféle szöszök indái tekerednek rá. Hogy a kifejezetten szutykos lemezek barázdáinak alján összegyűlt mocsárvilágot ne is említsem.   

Lehetne tovább dramatizálni a helyzetet, de a lényeg, hogy a hangszedő tűt időnként meg kell tisztítani. Még akkor is, ha alapvetően tiszták és jó állapotúak a lemezeink. A lejátszás közben is rájuk száll a levegőből mindenféle szösz, és különösen alattomos ellenség a befutó barázda: nem tudjuk úgy kezelni a lemezt, hogy a legszéléhez ne érjen az ujjunk, márpedig az ujjunk begyéről is pont annyi, izé, zsiradék kerül a lemez szélére, hogy az után szépen rá tud égni a tűre, magába zárva minden részecskét, amivel a tű a barázdákban összefuthat.

A tiszta hangszedőtű elsősorban a hangminőség szempontjából kritikus - minél nagyobb felületen érintkezik a tű profilja a barázdával, annál pontosabb a letapogatás. De hosszabb távon a hangszedő és a lemez élettartama szempontjából is fontos, hogy tiszta tű érjen tiszta barázdához: a tűn megtapadt szennyeződés – az érintkezési pontokon fellépő nyomás miatt – a barázdát is, a tűt is károsítja.

Nézzük, hogyan tudjuk a tűt tisztán tartani.

Level 1: tiszta lemez

A tű a lemezről szedi össze a szmötyit. Ha tehát tiszta lemezeket játszunk, a tű is tiszta marad. Legalábbis egy ideális világban. A lemezmosó géppel (vagy más biztos technikával) megtisztított, helyesen tárolt, és a lejátszás előtt közvetlenül lekefélt lemezek biztonságosak a tű szempontjából. Egyszerű az egyenlet: lemezmosás + tiszta belső borító + külső lemeztasak = hosszú életű lemezek és hangszedőtű.

Level 2: lemezoldalankénti tisztítás

Bármennyire is tisztán tartjuk a lemezt, a lejátszás közben a levegőből a lemezen landolt szöszök, a lemez legszélének zsíros ujjlenyomatai (és az abba beleragadó ezmegaz) így is a tűre kerülnek. A legjobb megoldás ezek ellen a könnyű szennyeződések ellen a tűtisztító zselé.

Az Onzow Labs nevű japán cég találmánya a polimer buborék, a Zero Dust, amibe a tűt beleengedve, majd onnan kiemelve, a zselészerű anyag magába szippantja a koszt a tű felületéről. Ma már több cég is kínál ilyen terméket, számomra a legszimpatikusabb az Audio-Technica megoldása - nemcsak azért, mert valamivel olcsóbb, mint az Onzow, hanem főleg azért, mert megnyugtató, hogy egy hangszedőt gyártó cég a nevét adja hozzá. Az Onzow csomagolásán is feltüntetik, hogy "az Ortofon ajánlásával," de ha egy cég a saját nevére is veszi, az az igazi elköteleződés.

Én magam úgy használom a lemezjátszómat, hogy a lemezoldal lejátszása után, miközben teszem vissza a kart a kiindulási helyzetébe, menet közben beleérintem a tűt a zselébe. Egyetlen másodperc csupán, de a szennyeződés nagyja a zselében végzi. Maga a zselé sima csapvízben lemosható és újra használható. Sűrű használat mellett erre 2-3 havonta kerül sor.

És hogy miért a lemezoldal után? Minél korábban tisztítunk, annál kevésbé tapad meg a frissen odakerült szennyeződés, és annál hatékonyabban szedi le a zselé.

Level 3: tűtisztító folyadék

Miközben az egyik legnagyobb hangszedő gyártó, az Ortofon óva int a tűtisztító folyadékok használatától, más komoly hangszedő-specialisták nemcsak hogy nem tiltják, de például az Audio-Technica, a Nagaoka vagy éppen a Clearaudio maguk is forgalmaznak ilyet.

A tűtisztító folyadék annyival tud többet a zseléknél, hogy a zsíros szennyeződéseket is leoldja, kevésbé tud megtapadni a tű felületén a szmötyi. Cserében nagyobb a kihívás: amíg a zselébe a karlift engedi bele a tűt meglehetős biztonsággal, itt nekünk kell alulról felfelé (mindig csak hátulról előre húzva az ecsetet!) megtisztítanunk a tűt, amihez nem árt a biztos kéz.

Zselé hiányában a tűtisztító folyadék is teljesen alkalmas a mindennapos használatra, minden lemezoldal lejátszása után érdemes kettőt-hármat húzni a tűn. Az üvegcse 10 ml tisztító folyadéka így is sok-sok évig kitart.

A folyadék ellenzői két ok miatt nem szeretik ezeket a termékeket: egyrészt van némi kockázata annak, hogy az oldószer kioldja az olcsóbb, ragasztott gyémánthegyes („bonded”) tűk kötőanyagát (bár a hangszedőgyártók által forgalmazott termékek valószínűleg tesztelve vannak erre), illetve a folyadék a tűszáron felkúszva elérheti a hangszedő belső részeit, károkat okozva a szerkezetben, mindenek előtt a gumi felfüggesztésben. Ez utóbbi létező kockázat: nem érdemes túlságosan bőkezűen adagolni a folyadékot, nem kell, hogy tocsogjon. Ha a tisztítás előtt az üvegcse szélén lehúzzuk az ecsetet, éppen ideális mennyiségű szer marad rajta.

És még egyszer: a tűt tisztítani mindig csak hátulról előre! Semmi keresztirányú dörgölés, semmi előre-hátra csiszatolás.  

Level 4: tű wellness

Ahogy a saját törődött testünk is igényli néha a kényeztetést, úgy a hangszedőnknek is jól esik, ha néha kivesszük a helyéről, a hátára fordítjuk – és alaposan megtisztogatjuk. Lehetőleg erős nagyító vagy pláne mikroszkóp jelenlétében. (Cikkünk fotói egy egyszerű, szállítással együtt kb 6 ezer forintos USB-s mikroszkóppal készültek.)

A tű alapos megtisztítására szolgál a kifejezetten lemezjátszótűkhöz kitalált speciális kis karbonkefe, aminek nagyon sűrű, ugyanakkor egyenként mégiscsak lágy karbonszálai alapos tisztítást végeznek, miközben a tűt magát nem bántják. A lerakódott trutyit is hatékonyan eltávolítják, pláne ha előtte egy kis tűtisztító folyadékkal rásegítünk.

Persze itt is vigyázni kell a tisztogatás irányára (szigorúan hátulról előre), és nem kell annyira hevesnek lenni, hogy a kefe széle leüthesse a tűt, de azért nem kell túlságosan finomkodni sem. Pár perc alatt teljesen újszerűvé, de legalábbis makulátlanul tisztává varázsolhatjuk a tűt és környékét. 

A profik számára léteznek durvább hatékonyabb módszerek az igazán makacs szennyeződések eltávolítására, de ezekről csak említés szintjén emlékezzünk meg. A szupermarketben kapható karosszéria polírozó szer sem ugyanaz, mint amit a profi fényező műhelyek használnak. Alkalmazásuk pontos stratégiát, szakmai ismeretet és gyakorlatot követel meg.

Level 5: antisztatizáló pisztoly

Rendben, gépi mosóval megmostuk a lemezt, szakszerűen tároltuk, lejátszás előtt karbonkefével megtisztítottuk, a tűnk is csillog-villog-ragyog, hol bújkálhat még ellenség? A levegőben. A lakószobák levegője tele van szálló porral, szöszökkel, mindenféle lebegő anyagokkal – ha csak pár hétig nem takarítjuk le a szekrény tetejét, képet kapunk a probléma súlyosságáról. A lemezoldal 15-20 perce alatt is képes lehet egy csomó szmötyi landolni a forgó műanyag korongon. Álljunk csak meg egy szóra: forgó műanyag korong? Kevés dolog képes annyira feltöltődni sztatikusan. A lemez sztatikus feltöltődése aztán szó szerint magához vonzza a levegőben lebegő kosz szemcséket, egyenesen a tű alá. Dráma!

Szerencsére éppen ezért találták fel az antisztatizáló pisztolyt: a lemez megtisztítása után elég párat „rálőni” a lemezre, és máris megszűnik a töltés. Érdemes a hangszedőt, a csapágyakat, a kábelcsatlakozásokat is „kezelni.” A fene tudja, hogy miért, de javít(hat)ja a hangminőséget.

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.