Egy példányban készült erősítőkkel és hangsugárzókkal tele a net, de egyedi hangszedőkkel eddig nem találkoztunk. Most viszont belefutottunk egybe, egy kedves ügyfelünk lemezjátszójában. Először valami méregdrága japán egzotikumnak tűnt. Nos tényleg japán, tényleg egzotikum - de egyáltalán nem méregdrága. Vendégposzt következik.

Molnár István egy mezei Audio-Technica AT95 köré épített fa testet egy padláson talált diófa deszkából. Annyira megtetszett, hogy megkértem, írjon róla. Három kérdést tettem fel neki: mit csinált, miért, és mit ért el vele? És akkor következzen István válasza:

"Azt még csak tudom, mit csináltam, a miért már necces (vagy inkább triviális), de hogy mit értem el? Nem tudom. Illetve egy részét igen, az egyszerűbbet. Nem egy zöld műanyag virul a kar végén  - Rejtő szavaival élve - kültelki eleganciával. Diszkrétebb lett a megjelenése, naturálisabb, bár bumfordibb is kicsit, mackósabb. Azt, hogy hangban hozott-e változást, azt nem merném teljes bizonyossággal kijelenteni. Még kevésbé, hogy ez a változás biztosan pozitív-e. Minden kicsinyhitűségem (bár inkább realitásérzékem) ellenére megtörténhet az is, hogy tényleg szebben-jobban szól.

Az ebay-en láttam két ilyen hangszedőtestet röhej áron, és elhatároztam, nekem kell egy ilyen. Elfarigcsáltam egy fél napot, spóroltam cirka egy AT95EX árának megfelelő fabatkát. Nem olyan rossz napibér az, kérem! Minden egyes alkalommal, amikor felteszek egy lemezt, vállon veregethetem magam.

A “piactéren” árult két fatesttel az áron kívül volt még más problémám is. Történetesen a kialakításuk. Ha megnézzük kicsit alaposabban az AT95-öt, a műanyag foglalat és a generátor alja szöget zár be egymással. Az készen megvehető fa testekből az egyiknél ezt úgy érték el (valószínűsítem, mert belülről nem láttam), hogy a salátazöld részt meghagyták a hangszedő elején mint távtartót, a másiknál pedig egyszerűen lesz@rták. Belemartak egy nútot a fába, aztán ha akarod, alápakolhatsz fogpiszkálót, rézdrótót, félbevágott 10 fillérest. Szóval kókányolhatsz, hogy meglegyen az a bizonyos 20 fok, ami ennek a hangszedőnek a sajátja.

Hogy mit csináltam? Egy mondatban: fűrészeltem, ragasztottam, reszeltem. Az idea nálam sosem úgy születik, hogy mi kéne, hanem meglátok valamit, és eszembe jut, hogy pont jó lenne alapanyagnak valamihez, ami korábban elgondolkodtatott. Most is így volt. Apám padlásán találtam egy szép mintázatú diófa deszkát, és fejemre esett az alma. Nem tudom, hogy a dió rostszerkezete, anyagsűrűsége, rezonanciagörbéje alkalmas-e arra, hogy zenét lehessen a segítségével hallgatni, de se mahagóni se egyéb flancos fa nem volt a padláson. Az eszembe se jutott, hogy egy tizenezer forintos hangszedő buherálásához elengedhetetlen lenne többnapos böngészés valamilyen egzotikus deszka után, és párezer forintnyi költség egy méternyi fáért.

Megvolt az alapanyag, már csak azt kellett kitaláljam, hogy fogom azt a profilt belevágni, ami az eredeti testben van. Szerettem volna, ha rendesen felfekszik a generátorház, nincs hézag, pontos. Kis kísérletezgetés után beláttam, hogy egy darabból az én képességemmel, tudásommal, szerszámaimmal képtelenség szépen megoldani a dolgot, így maradt, hogy három részből készítem el, és ragasztom. Jött a méricskélés, a körfűrész, és az ujjszámolgatás. Még megvolt mind.

Csodák-csodája, elsőre sikerült, bár pici pontatlanság van benne. Kaptam egy fadarabot, ami leginkább a Denon DL-103 testére hasonlított. Nagyon “kocka” volt, csupa derékszög. A derékszögnek van egy olyan fránya tulajdonsága, hogy egy fokperc eltérés is elég, hogy ne lehessen többé derékszögnek nevezni. Ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy ez ekkora méreteknél is látszik. Megoldásnak a lekerekítéses “optikai tuning” mellett döntöttem, ezért hát ismét reszeltem. Az emberi agy már csak olyan, hogy a kissé csálé kört jobban tolerálja, mint a 91 fokos derékszöget.

A végeredmény? Egy lekerekített fakocka. Furatkészítés, középvonal gravírozás, és egy kis műszerolaj, hogy a színe ne legyen annyira nyers - és hogy soha többé ne lehessen semmit hozzáragasztani.

Hónapokig hevert a fiókban, mire rászántam magam, hogy az AT95 tűtartójából kivágjam a tűt. Ja, mert hogy így tüntettem el a fránya zöld színt. Nem saját találmány ez se. Szépen, akkurátusan kimetszettem a tűtartóból a középső részt, ami ténylegesen a tűt tartja a helyén. Ha az ember rákeres Egy Bizonyos Neves Cég Concept V2 hangszedőjére, pont ezt fogja látni… 70 ezerért. De legalább nem zöld. A művelet előtt illik kicsit belassulni, és kitörölni a csipát.

Megcsináltam, és örültem, mert elkészült és tetszik. Hallgattam, és örültem, mert a hangja is tetszik."

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.