Mint amikor a körzeti orvos felírja Mari néninek a vérnyomáscsökkentőt: „Mari néni, reggel-este ebből egy tabletta!”, és nem tart előadást az angiotenzin-konvertáló enzim gátlók hatásmechanizmusáról. A legtöbb lemezjátszón van egy antiskating tekerentyű, esetleg egy damilon lengedező horgászsúly, a lemezjátszó kezelési útmutatója pedig elmondja, hogy a tűnyomóerő függvényében hová állítsuk az eszközt. Ennyike. Mi most ezt a magyarázatot pótoljuk. Mi az a skating erő, amit az antiskating ellensúlyoz? Mik a módszerek? Mennyire megbízhatóak ezek? Egyáltalán, mennyire fontos ez az egész dolog?

A doki azért nem áll neki elmagyarázni Mari néninek az angiotenzin-konvertáló enzim gátlók hatásmechanizmusát, mert bonyolult. A skating erő is bonyolult. Hadd idézzem a Bibliát, Degrell László lemezjátszós könyvét:

„A skating-erő az az oldalirányú erő, amely a függőleges tengely körül elfordítható, megtört vonalú hangkaroknál lép fel (vagyis a tangenciális karok kivételével minden hangkarnál – a szerk.), mégpedig úgy, hogy a kart a hanglemez középpontja felé húzza. A hangszedő tű nyomóereje (F_T, tracking force) a barázda külső és belső falán fele-fele arányban oszlik meg, amíg a lemez áll. Ha a lemez forogni kezd, a tű és a lemez anyaga közötti súrlódás (µ) miatt F_H=µ*F_T húzóerő keletkezik, amely a barázdára érintőleges irányú és a lemez forgási irányába mutat. (Vagyis „előrefelé” húzná a tűt – a szerk.) Mivel a hangszedő hossztengelye nem metszi a kar csapágyának függőleges tengelyvonalát, a kar csapágyazása nem a súrlódásból származó húzóerőt veszi fel, hanem annak csak a tűhegytengely vonal irányába eső F_K nagyságú vetületét.  […] Így a súrlódási pontra, vagyis a tűhegyre egy, a lemez középpontja felé mutató húzóerő (F_S) is hat. Ennek következtében a kar a lemez közepe felé igyekszik siklani.”

Szóltam előre, hogy bonyolult lesz. A lényeg az, hogy

• több-kevesebb skating erő minden hangkar esetén keletkezik, kivéve a tangenciális kart (de az cserébe más kellemetlenségekkel ajándékozza meg használóit),
• a skating erő csak forgó lemez esetén értelmezhető, és
• csak a barázdában.

A skating erővel az a baj, hogy a tűt a barázda belső falához szorítja, ami miatt a bal csatornában megnő a torzítás, mindkét csatornában csökken a követési képesség -  azaz összességében romlik a hangminőség. További probléma, hogy a tű is féloldalasan kopik. Szóval valamit kezdeni kell ezzel a pici, de annál kevésbé kívánatos erővel.

Az elmélet egyszerű: amekkora erővel a fizika befelé húzza a kart, mi ugyanakkora erővel húzzuk kifelé. Persze a foci is egyszerű játék: mindig rúgjunk egy góllal többet, mint az ellenfél, és akkor megnyerjük a meccset.

Ha meg tudnánk mondani, pontosan mekkora erő húzza a kart befelé, akkor valószínűleg elő tudnánk állítani a szükséges ellenerőt is. Egyébként a dolog nem megoldhatatlan: a mérőlemezek tartalmaznak kifejezetten az antiskating erő beállítására szolgáló sávokat, és a megfelelő műszerekkel tényleg be is tudjuk állítani a tökéletes ellenerőt.

Sajnos ez is csak addig lesz tökéletes, amíg a tű ezt a konkrét lemezt játssza (a lemez anyagának minősége befolyásolja a skating erőt), ugyanebben a barázdában (a skating erő változik a lemez elején, közepén és végén) és ugyanakkora moduláció mellett (a hangosabb részeken megnő a skating erő). Szóval ha feltesszük a Záray-Vámosit, a műszerrel, precízen beállított antiskating erő máris nem lesz tökéletes.

A dinamikusan változó paraméterek már csak ilyenek.

Mielőtt mély depresszióba süllyedünk, azért a mérnökök kikacsintanak: nem eszik olyan forrón a skating erőt. Leszámítva a tényleg high-end berendezéseket, az anti-skating beállítás többnyire az „elegendően jó” tartományba esik.

A Rega hangkarokon például mágneses az antiskating, azaz egy mágnes darabkát tologatva tudjuk változtatni a hangkart kifelé húzó ellenerőt. Ha megnézzük az állítási tartományt, mindössze egy-két centit tudjuk a mágnest tologatni, 2 grammnál nagyobb tűnyomáshoz nem is tudjuk beállítani az antiskatinget, ráadásul az 1 gramm és a 2 gramm nincs is pontosan jelölve, a kettő közötti távolság pedig pár milliméter. Érzésre kell dolgozni.

A Project karjain a damilos-ólomsúlyos megoldással találkozunk, még a drágább lemezjátszók esetében is csak három fix állapottal: a damilt három ponton tudjuk átvetni, így változik meg az erőkar hossza, ezzel párhuzamosan a kifejtett antiskating erő.

A lemezjátszók harmadik csoportján egy feltekert rugó feszességét tudunk szabályozni, az húzza a kart visszafelé. Ennek az erőnek a precizitása is kérdőjeles, pláne egy 20-30-40 éves lemezjátszó esetében. A rugók szeretnek megnyúlni idővel, és ez pont el tudja hangolni az eredetileg tökéletes (?) rugó ellenerőt.

És ezek a megoldások, ha egyszerűek is, mégis elegendően jók. A tesztlemezek átmennek a mérésen, a tűkön sok száz óra használat után sincs kimutatható féloldalas kopás.

Hogyan állítsuk?

Előbb egy szó a tűnyomóerőről. A tűnyomóerő optimumát érdemes kísérletekkel megállapítani: induljunk ki a gyári optimum értékből, menjünk le egy tized grammal, aztán fél tized grammonként felfelé haladva hallgassunk bele valami referencia lemezbe. Ha elegendően nagy a rendszer felbontása, ezeket a pici változásokat is meghalljuk, és nem lesz nehéz eldönteni, hol tetszik a legjobban a kapott hang. Feltehetően valahol a gyári középérték felett egy kicsivel.

Namost ez az antiskatinggel nem fog menni, mert az aranyfülűek sem nagyon fognak hallani különbséget, ha csak pici lépésekben állítunk az antiskating erőn. Egyszerűbb lemezjátszók esetén tényleg érvényes a kezelési utasítás: ha a manuál azt mondja, 2 gramm tűnyomás esetén a kettesre tekerjük az antiskating-tárcsát, tegyünk így.

A legprecízebb megoldás az antiskating beállítására a tesztlemez és a mérőműszer, de a dolog működhet mérőműszer nélkül is, csak fülre: tegyük fel a mérőlemez antiskating sávját és füleljünk, hol torzul be először a hang: ha a bal csatornában, akkor vegyünk vissza az antiskatingből, ha a jobb csatornán, akkor toljunk még rá egy picit. Ha igazából sehol sem torzít, akkor dőljünk hátra nyugodtan: a hangszedőnk és a hangkarunk van annyira menő, hogy ez a paraméter nem számít sokat.

És hogyan ne állítsuk?

A Youtube-on van egy csomó videó ezügyben, ahol valami üres műanyag lemezt használnak az antiskating beállítására. Képlemezt, CD-t, maxilemez üres B-oldalát. Jól jegyezzük meg, hogy a Youtube nem feltétlenül megbízható tanácsadó, pláne nem a lemezjátszó technika ügyében. Ezek a barázda nélküli lemezek egyszerűen nem mérvadóak. Mint hangsúlyoztuk, a skating-erő a barázdában ébred. Ha nincs barázda, nincs skating-erő sem. Persze mindenféle erő hatni fog az üres lemezoldalon bóklászó hangszedőre is (a gyémánt tű éppen vés magának valami barázda-szerűséget, ugye), de ez aligha arányos a modulált (azaz zenei anyagot tartalmazó) barázdában ébredő skating-erővel.  

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.