Egy hirdető az AVX-re néhány napos lemezjátszót tett fel. Ahogy írja, még 10 óra sincs a készülékben, de neki „egyszerűen nem jön be az LP-hangzás.” Tegyük hozzá, nem valami gagyi teszkós lemezjátszóról van szó, a készülék listaára 300 ezer forint fölött volt.

Próbáljuk megfejteni, milyen tanácsokat kellett volna kapnia a hirdetőnek, hogy ne érje csalódás az LP-hanggal kapcsolatban.

Lemezjátszót a lemezjátszó boltból

Mi lemezjátszó-kereskedők vagyunk, ezért tök ciki lehet az első jótanács: lemezjátszót olyantól vegyünk, aki ért hozzá. Vagyis lemezjátszó-kereskedőtől :-)

A lemezjátszó összetett szerkezet, nem mindegy, milyen futóművet milyen hangkarral, milyen hangkart milyen hangszedővel párosítunk. Ha felmérjük, mik a lehetőségei és szükségletei egy vásárlónak, olyan lemezjátszó + hangkar + hangszedő kombinációkat tudunk ajánlani, amik garantáltan jól működnek együtt, és olyasmi hangzást nyújtanak, ami a vásárlónak tetszeni fog. Nálunk ráadásul természetes a demó is (a legtöbb készülékből van tesztpéldányunk), akár saját rendszerben is.

Talán meglepő, de valószínűleg egy olyan gyárilag összeszerelt lemezjátszó vásárlójának is tudunk érdekeset mutatni, mint mondjuk az Audio-Technica LP5. Aki ránk hallgat, nem is túl vészes felárért kaphat a gyárinál sokkal jobb hangszedőt bele (az eredeti hangszedő beszámításával), illetve kölcsönadunk neki olyan lemezalátéteket, amik a gyári gumi alátéthez képest sokat javítanak a lemezjátszó hangzásán.

Ha valaki egy elektronikai áruházban veszi le a polcról a dobozos készüléket, vagy pláne webáruházban rendeli meg, ilyen lehetőségekről semmit sem fog tudni.

Beállítás, beállítás, beállítás

Finom és szuper érzékeny elektromechanikai szerkezet – ez a lemezjátszó definíciója. Csak akkor fog jól szólni, ha minden beállítható paraméter tökéletesen van beállítva. A hangszedő geometriai nullpontjaitól a tűnyomóerőig, az antiskatingtől az azimut-korrekcióig, a hangkar-magasságától a tányér sebességéig.

Ezeknek a paramétereknek az értő beállításához okos szerszámokra, pontos sablonokra, na meg tudásra és gyakorlatra van szükség. Egy bizonyos árkategória felett elvárható, hogy ezeket a beállításokat a kereskedő végezze el a vásárló otthonában. Olcsóbb készülékeknél is késznek kell lennie arra, hogy a felhasználót mindenben segítse, „fogja a kezét.”

Mire helyezzelek?

Az előző pont felsorolásából kimaradt az egyik legfontosabb dolog, a pontos vízszint. Erre minden lemezjátszó háklis, csakúgy mint arra, hogy a külső zajoktól, rezgésektől elszigetelje az állványa.

De a megfelelő állvány nemcsak a vízszint és a rezgés-leválasztás miatt fontos: a lemezjátszók hangját meglepően nagy mértékben befolyásolja az állvány szerkezete és anyaga. Ugyanaz a lemezjátszó másképp szól egy vastag üvegpolcon, mint egy balzafa állványon. Más lehet a hang egy hifi-állvány tetején, mint egy falikonzolon.

Finombeállítások 

Míg a hangszedő geometriáját vagy a vízszintet egyszer és mindenkorra pontosan be kell állítani, másképp fogalmazva nincs B-terv, addig a hangkar magasságával, a tűnyomóerővel vagy az antiskatinggel bizonyos határok között szabadon játszhatunk.

A dolognak éppen az a szépsége, hogy nem feltétlenül a tökéletes gyári beállítás adja az optimumot. Kísérletező készség és jó fül kell hozzá, de alternatív beállítások próbálgatásával meglehetősen sokat nyerhetünk. (Sokszor ad jó eredményt, ha a tűnyomóerőt a gyári maximum közelébe állítjuk, az antiskatinget pedig a szemre optimálisnak tűnő szintnél egy picit kevesebbre.)

Bizsuk 

A lemezjátszók hangjáért alapvetően persze a futómű-hangkar-hangszedő szentháromság a felelős, de utólagos kiegészítőkkel néha meglepően sokat lehet javítani a készülékek hangján. A legalapvetőbb eszközök a különböző lemezalátétek (egy bizonyos ársáv alatt a gyári – többnyire tömör gumi – lemezalátétek inkább csak rontanak a hangon), illetve a különböző megoldású lemezleszorítók, amelyek még az alsóbb árkategóriájú lemezjátszók bekerülési költségéhez képest is jutányos áron javítanak a hangon.

Mondjuk a lemezleszorítókkal pont nem árt vigyázni, a nehéz darabok tönkretehetik a tányércsapágyat.

A tuning eszközök közé tartozik az összekötő kábel is: gyakorlott hifisták tudják, mennyi múlik a kábelen, sőt még a csatlakozóján is. Ha egy CD és egy erősítő közötti interkonnekt hatása a hangra egységnyi, akkor a lemezjátszók esetében legalább másfél egységnyi a különbség.

A drágább lemezjátszóknál nő a kiegészítők száma is, például egyes karokhoz kínálnak tuning-ellensúlyokat (amiknek alacsonyabban van a súlypontja, cserében körülményesebben állíthatóak), de sokan meglepődnek a speciális meghajtószíjak hatásán is. Az egzotikus anyagokból készült headshellek matematikai alapon is működhetnek, jelentősen növelve vagy csökkentve a hangkar effektív tömegét.

Egy kis villanyászat

Bár az MM-hangszedők elektromos illesztése nagyjából sztenderdizált, meghallgatásos tesztek alapján van néhány hangszedő, ami a szabványos impedanciáknál, kapacitás értékeknél jobban kedvel más beállításokat.

Az MC-hangszedőknél még durvább a helyzet: gyakorlatilag nem léteznek szabványok, igazán jó eredményeket csak a konkrét hangszedőhöz egyedileg illesztett trafóval vagy elő-előerősítő fokozattal lehet elérni. 

*****

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de megkockáztatom: a hirdető lemezjátszóját meg tudtuk volna menteni, azaz olyan hangot tudtunk volna kicsalogatni belőle, ami neki is tetszett volna. Okosan kellett volna kiválasztani, okosan kellett volna installálni, és mára megrögzött lemezgyűjtő lehetne az illető.