A nagy hangszedőgyártók üresen hagytak egy nagyobb rést az árlistáikon: ide fészkelte be magát a Goldring új belépő MM-sorozatának legizmosabb darabja, az E3. (A cikket 2022. márciusában az árak tekintetében frissítettük.)

A hifis cégek néha bekattannak, és a névadásukba megpróbálnak valami logikát vinni. Ilyen a Linn fétise a K betűvel: ők a mai napig is minden készülékük nevében elhelyeznek egy K betűt, kezdve ugye az ősi Sondektől a legújabb Kikóig. (Na tessék, ebben már kettő is van.)

A Goldring is így volt ezzel valahogy, a hangszedőit vagy egyszerűen egy számmal jelölte (pl. 1006), vagy, ha nevet adott, akkor az E-vel kezdődött. Goldring Elan, Elektra, Eroica, Elite. (És Legacy, a kakukktojás, ott legfelül az árlistán - de azóta azt is szerencsésen leváltották az Ethos nevű csúcsmodellel)

Tavaly aztán úgy döntöttek, hogy a két legrégebbi, belépő szintű modell már kiöregedett, az Elan és az Elektra helyét felváltotta egy új sorozat. Talán gondolkoztak valami új, E betűvel kezdődő néven, talán egyből a legegyszerűbb megoldást választották: a két olcsó hangszedőből három lett, és immár mindegyiknek E-vel kezdődik a neve, emígyen: E1, E2 és E3.

Az E1 és az E2 meglehetősen egyszerű darabok, műanyag, oppardon: karbon erősítésű ABS, szóval mégiscsak műanyag (E1) vagy alu tűszárral (E2), kúpos tűprofillal. Ezek, őszintén szólva, nem túl izgalmas portékák a jelenlegi árukon: ha például az E1 „jobban” is szólna, mint a szintúgy karbon tűszáras és kúpos tűprofillal rendelkező Audio-Technica AT3600L minimálhangszedó, a csaknem háromszoros árkülönbség (8.990 vs 24.990 ft) akkor is eladhatatlanná tenné abban a szegmensben, ahová való. A belépő szintű lemezjátszók, Teslák, Unitrák, régebbi tojáshéjak világában már a 8.990 forintos hangszedőcsere ötlete is néha sokkot okoz.

Az 52.990 forintos Goldring E3 viszont érdekes piaci szereplő lehet, pont oda van árazva, ahol a konkurencia üres helyet hagyott. Az Ortofonnál 38 ezer (2M Red) és 77 ezer (2M Blue) között van lyuk, az Audio-Technicánál 43 ezer (VM520) és 64 ezer (VM530) között.

A kérdés az, tud-e az E3 jó vétel lenni, ha már a kisebb tesói ilyen túlárazottak? Az E3 felépítésében ott van, ahol a konkurencia, elliptikus tűprofil (0.3 x 0.7 mil), ragasztott (bonded) tű, alumínium tűszár.

Az első benyomások igen jók. Az olcsóbb Goldring hangszedőknek néha meglehetősen primitív a csomagolása. A lecserélt Elannak és Elektrának például egy mosogatószivacsba volt belevágva egy hangszedő formájú nyílás, abban fészkelt a hangszedő. Nade az E3 nem ilyen! Elegáns papírdoboz, benne 3D gravírozott takarólap, selyemszalaggal kiemelhető hangszedő. Tartozékként fényesített imbuszkulcs és minőségi torx csavarok – anyák nélkül.

Bizony, a Goldringnál immár az alsóbb árkategóriában is jár a hangszedő testébe integrált csavaranya, ami mindenkinek jelentősen megkönnyíti a hangszedő beszerelését, aki nem rendelkezik három kézzel.

Maga a hangszedő fizikai megjelenése kicsit átverős: pufin kidudorodik a shell alól, tekintélyes hangszedő benyomását kelti. Pedig valójában filigrán hangszedőtest van optikailag feltuningolva műanyag lebernyegekkel, és alattuk sok-sok levegővel.

Mindenesetre a beszerelés menete csillagos ötös: nemcsak a becsavarozás egyszerű, de a hangszedő a mérete miatt nem csúszik ki még egy kérges munkáskézből sem, a párhuzamosokat-merőlegeseket a sablonon beállítani pedig rengeteg biztos támpont adódik.

Igyekeztünk találni egy lemezjátszót a saját árkategóriájában, ez lett az Edwards Audio TT1 Mk3. Az Edwards hangkarja egy Rega RB202 12 gramm effektív tömeggel, ide remekül illik az E3. Az elektronikák a Pointe-tól származtak, Pointe Record csöves phono és Pointe Platinum csöves integrált erősítők zenéltek, Triangle Genése Quartet hangsugárzókat meghajtva. A kábelezés végig a magyar Twins Audiótól jött (róluk és a kábeleikről hamarosan bővebben értekezünk.)

Halljuk!

Az Edwards Audio TT1 Mk3 a belépő szint feletti kategória egyik legjobb ajánlata: a Rega hangkar, az akril tányér, a tuning szíjhajtás kiemelik a konkurens készülékek közül.

Ezt rögtön érezni is a megszólaláson. Kiegyenlített a hangzás, már a bejáratás 20 órája alatt is kifejezetten élvezhető a zene.

Egymás után tesszük fel a lemezeket, és ahogy az ebben az árkategóriában már elvárható, mindegyik izgalmasan, szerethetően szólal meg, a Nagy Feró-féle Bikini XX. századi híradójától a Ferencsik által vezényelt Beethoven VII. szimfónián (Hungaroton SLPX 11791) keresztül a Clearaudio tesztlemezéig.

Az elliptikus tű magabiztosan követ, a lemezek zajszintje alacsony, torzítás gyakorlatilag nincs. Az E3 legnagyobb erénye talán a magas tartománya – ez sokkal drágább hangszedőket idéz. Megvan a felbontása, az információtartalma ahhoz, hogy a hang leváljon a hangsugárzókról. A 43 éves magyar szimfonikus lemezen a zenekar tágas stúdióban játszik, ültetési rendje pontosan visszafejthető – akkoriban még tényleg egyben, végig élőben rögzítették a szimfóniák tételeit.

Stephane Grappelli 1979-es lemezén (’Young Django”- japán ULS-6001-P) az akusztikus gitár és bőgő kíséretével a szóló hegedű rengeteg színnel, harmóniával jelenik meg. Ez persze nagyrészt a kiváló francia hegedűs (és a felvételkészítők) érdeme, de tény, hogy az E3 mindezt meg tudja mutatni. Ezen az árszinten le a kalappal.

Ez a színes, információgazdag magastartomány sosem válik barátból ellenséggé. Egyrészt mert teljesen mentes a torzításoktól, nincs az a közelmikrofonozott énekes, akinek a mássalhangzói beszörcsögnének, másrészt mert a teljes hangkép kissé lekerekített. A legfelső magas tartomány kicsit háttérbe húzódik – ez az alapja a meleg, hosszan hallgatható hangzásnak.

Az összehasonlíthatóság kedvéért átszereltük az E3-ast egy Jelco shellbe, hogy egy – magasabbra pozícionált  – hangszedővel is össze tudjuk vetni, méghozzá egy Soulines Kubrick lemezjátszón. Amíg csak az E3 szólt, nem volt sok hiányérzetünk. Az Edwards lemezjátszó Rega hangkarjába szerelve produkált finom, lekerekített, „jól hallgatható” karakter itt is megjelent, ráadásul az osztályon felüli futóműben (hangszedő – futómű árarány 1:30) atomstabil alapokra támaszkodva. Már a harmadik lemezbe hallgattunk bele (éppen a lengyel SBB progresszív rockjába, „Nowy Horizont”), amikor egyáltalán felötlött, hogy most itt nem élvezkedés, hanem kőkemény munka zajlik, és gyorsan kicseréltük a komplett shellt a Goldring háromszor annyiba kerülő G1042-es modelljére. (A képen három Goldring hangszedő, középen az E3, jobbra a 1042. A bal oldalon az Eroica LX alacsony kimenetű MC - őt most nem vettük be ebbe a tesztbe, nem lett volna sportszerű, de hamarosan róla is külön írásban értekezünk.)

Így persze gyorsan kiderült, hogy bizonyos high-end kunsztokban a Goldring 1042 jobban otthon van. A színpad szélessége (jobb-bal) mellett megjelent a mélység érzete is, valamint a hangszerek, hangszercsoportok közötti fizikai távolság. Átjött a hangszerek valós dinamikája, amit a megszólalások gyorsaságán, a lecsengések kontrolláltságán lehetett érezni (a „tranzienseken” – hogy a hifi szaksajtón nevelkedettek is értsék). Mindez együtt valóságossá, megfoghatóvá tette a zenei textúrát.  

Valamit meg tudott ezekből mutatni az E3 is, önmagában nem keltett hiányérzetet, de a drágább hangszedő azért pár taktus alatt helyre tette az ár arányt.

Bár a komoly futómű és hangkar kombinációja a büdzsé E3 hangszedővel váratlanul élvezetes volt, és igazolni látszott a Linn teóriát, miszerint annál fontosabb egy komponens, minél előbb van a láncban, a Goldring E3 azért az alsó középkategóriás, 150-250 ezer forintos lemezjátszók kasztjában számít vonzó társnak. Itt viszont nagyon is vonzó: kellemes, telt, sokáig élvezetesen hallgatható karaktere minden műfajnak előnyére válik, a magas tartomány szép színei pedig ki is emelik a sima „hifi” kategóriából. Kőkemény, őszinte rockhoz vagy technóhoz egy kicsit túl lekerekített és visszafogott, de bármilyen más lemez kerül a tányérra, az E3 kihozza belőle a legjobbat.

Ha lemezjátszókkal, hangszedőkkel, vagy úgy általában az (analóg) audióval kapcsolatos kérdésed van, tedd fel itt, vagy írj az info@vinil.hu címre. Ha csak nem szeretnél lemaradni egyetlen posztról sem, lájkolj be minket a Facebookon.