Nagyjából minden hifis kategóriában legalább jó jegyet érdemel. És közben szokatlanul érzelmesen, ha kell a fülünkbe röhögve, ha úgy alakul a vállunkon sírva zenél. Nem hagyja, hogy csak úgy bekukucskáljunk az ajtón, hogy milyen is itt a buli, mint egy jó házigazda, behív, lesegíti a kabátunk, hoz nekünk egy jó italt, megmutatja hol a ropi meg a szendvics, bemutat a leghelyesebb csajnak/hapsinak (nem kívánt törlendő), aki miatt egyáltalán eljöttünk. Aztán ha már sínen vagyunk, feltűnés nélkül lelép.