Analógia

...mert szeretjük az LP-ket

A tökéletes lemezjátszó beállítás nyomában

2018. április 13. 23:11 - Szekeres István

beall01.jpgAki már állított be lemezjátszót, az bizonyára eltűnődött, hogy mennyire pontos a szemmértéke. Alapesetben ugyanis többféle beállításhoz is szemmértéket használunk (lásd a hangszedő geometria beállítása a nullpontokon), vagy még azt sem (lásd antiskating). Léteznek azonban speciális "kompjúteres" rendszerek, amikkel - legalábbis elvileg - tökkkéletesen be lehet állítani egy lemezjátszót. Lemezjátszó alatt itt most a futómű, a hangkar és a hangszedő rendszerét értem.

A "kompjúteres" lemezjátszó-beállítás lényege, hogy mérésekkel visszacsatolva állítjuk be a lemezjátszót. Többféle megoldás létezik a piacon, a leghíresebb talán a Dr Feickert-féle, illetve újabban a kanadai Analog Magik rendszere. Ezek többnyire egy-egy spéci, csak itt használható teszt LP-ből, egy PC-re vagy laptopra letölthető szoftverből és egy hardverkulcsból állnak. Ez utóbbi többnyire egy USB pendrive, amit bedugva kell tartani, mert nélküle nem fut a szoftver a gépen. (Orosz hackerek, szevasztok.) Általános elvárás a jóféle (gyakran meglehetősen speciális) hangkártya és a vastag pénztárca: egy-egy ilyen rendszer van annyira drága, hogy magán felhasználóknak eszébe se jusson megvásárolni.

Mit állítunk egy lemezjátszón?

- a lemezközép és a karcsapágy közepének távolságát a hangkar felszerelése előtt - ha gyári a hangkar (mint az Edwards Audio lemezjátszók esetén), vagy legalább a kardeszka az adott karhoz van installálva (mint a Soulines lemezjátszók esetén), akkor ezt a programpontot megússzuk. Bízzunk a tervezők és a kivitelezők ügyességében.

- a vízszintet: jó esetben mind a lemezjátszó maga, de különösen a lemeztányér tökéletesen vízszintben van. Amíg ez nincs meg, addig felesleges bármi mást állítani. Erre valók a különböző "buborékos" vízmértékek.

- a lemeztányér forgási sebességét: gyári, integrált stroboszkóp, vagy stroboszkóp referencia minta és glimmlámpa segítségével, illetve tesztlemez + szoftver segítségével

- a hangszedő geometriáját: addig mozgatjuk a hangszedőt előre-hátra a shellben, amíg a tűszár két előre meghatározott ponton párhuzamos nem lesz a barázdával. Ehhez előre nyomtatott/legyártott sablont használunk. Ha van túlnyúlást beállító szerkezetünk is, az felgyorsítja a műveletet.

- a tűnyomóerőt: a hangkar végén lévő súly előre-hátra mozgatásával/tekerésével azt az erőt, ami a tűt a barázdába szorítja. Nyilván jól jön egy tűmérleg, de többé-kevésbé pontosan be lehet állítani a tűnyomóerőt az ellensúly gyári skálája segítségével is (miután azt a kar kiegyensúlyozott helyzetében kinulláztuk). Elmagyarázni nehéz, megmutatni könnyű.

- az antiskatinget: a barázdák spirál futása a tűt befelé, a lemezközép felé húzza. Az antiskating szerkezet állítható rugója vagy mágnese ellentart ennek a befelé húzó erőnek, így a tű egyformán tapogatja le a barázda mindkét oldalát, illetve egyenletesen kopik. Tipikusan azt a számot állítjuk be az antiskating-tárcsán, ahány grammot tűnyomóerőként beállítottunk, esetleg egy picit kevesebbet, de ezt a teljesen hasraütéses beállítást ki lehet váltani speciális (torzítás-) mérésekkel is.

- a VTA-t, azaz azt a függőleges szöget, amivel a tű találkozik a barázdával. Optimális esetben ez akkor áll elő, ha a lemezre eresztett hangkar éppen párhuzamos a lemez síkjával. (Ha a hangszedőben a tűszár, és a tűszárban a tű úgy áll, ahogy a nagykönyvben meg van írva.)  A karbak emelésével vagy süllyesztésével oldjuk meg a VTA beállítását. Az ellenőrzéshez a legjobb eszköz a pici vízmérték, amit a shellre tudunk helyezni. Kompjúteres mérésénél frekvenciagörbéket rögzítenek pár fokos eltérésekkel, és ezek összehasonlításával meg lehet állapítani az adott hangszedőhöz optimális VTA-t. Ezt a paramétert nem minden hangkaron lehet állítani.

- az azimutot, azaz azt, hogy a tű éppen merőlegesen álljon a barázdában, szemből nézve ne dőljön egyik irányba sem. (Ismét: ha a hangszedőben a tűszár, és a tűszárban a tű úgy áll, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.) Egyes karok és/vagy egyes shellek forgathatóak a tengelyük mentén. Azimutot vízmértékkel, esetleg erre gyártott vizuális mércével lehet állítani, illetve kompjúteres elemzéssel optimalizálni. 

Ami az ilyen komplex rendszerek használatával rögtön kiderül, az az, hogy nincs tökéletes beállítás, csak kompromisszumok. Egy-egy paramétert még csak-csak be lehet állítani "tökéletesre," de az cserében elhúz más paramétereket a korábban beállított tökéletestől. Azt szinte mindenki tudja, hogy a tűnyomás és az antiskating között van ilyen összefüggés. De a valóságban a VTA és az antiskating között is van, sőt, még az azimut és az antiskating között is. Tehát addig nem lehet pontosan beállítani a VTA-t, amíg nincs beállítva az antiskating, és addig nem lehet beállítani az antiskatinget, amíg nincs beállítva a VTA: íme a lemezjátszó-beállítás 22-es csapdája. Azaz beállítási körökben haladunk, és a sokadik kör után talán valamivel közelebb kerülünk ahhoz az állapothoz, hogy egyszerre minden paraméter tökéletes legyen. Sajnos a gyakorlatban ezt soha nem lehet elérni.

beall02.jpgMár csak azért sem, mert vannak dinamikusan változó paraméterek, amiket eleve nem lehet tökéletesen beállítani. Ilyen a vízszintes szöghiba, amit hiába nullázunk ki két mértanilag meghatározott ponton, az összes többi ponton újra megjelenik. De itt van az antiskating is, aminek az optimális értéke különböző a külső barázdákban, mint a belsőkben. Tehát ezekre a fizikai problémákra nincs "optimális" megoldás, ráadásul ezek a szükségszerű hibák befolyásol(hat)ják a többi mérési eredményt. És itt, a változó paraméterek között emlékezzünk meg a VTA-ról, amit fél fok pontossággal be tudunk állítani - a tesztlemezen. De a való világ lemezei egyrészt nem ugyanolyan vastagok, mint a tesztlemez, másrészt korántsem biztos, hogy ugyanolyan szögben vannak vágva. (Még egyszer: itt fél fokokról beszélünk.)

A tökéletes beállítást szinte lehetetlenné teszi az is, hogy a mérőrendszerek pontosabbak, mint a hangkarok beállítási lehetőségei. Az antiskatinget torzításmérővel lőjük be -- a mi rendszerünk felbontása speciel négy tizedes pontosságú. Mutasson valaki egy olyan antiskating beállító tekerentyűt, amivel lehet annyira keveset állítani, hogy 1-2 tízezred százalék (0,0001%) torzítást kivegyünk a rendszerből. Illetve maga az antiskatinget befolyásoló szerkezet sem tud ilyen kicsiket és pontosakat lépni. Ugyanez van az azimuttal is. Mutasson valaki egy olyan műszert, amivel megbízhatóan és reprodukálhatóan tudok állítani mondjuk fél fokot a fejegység dőlésén. Hiszen az azimut beállítás menete az, hogy különböző pozíciókban végigmérem a hangszedőt, majd visszaállítom oda, ahol a legkisebb volt az áthallás.

Fontos megérteni, hogy a tökéletesen pontos beállítás nem kifejezetten a hangminőségről szól. Nem merném kijelenteni, hogy egy frissen kiprecíziózott hangkarral és hangszedővel mellbevágóan jobb lesz a hangzás. Vannak meglepő eredmények, amikor hirtelen minden összeáll, de ez nem általános, sok más tényezőtől is függ. Lásd a HFM egykori tesztjét, amikor durván elállítottak bizonyos paramétereket (szöghiba, VTA), és a meghallgatásos teszten nem hallották ki a különbségeket. Véleményem szerint a számítógépes beállítás elsősorban a lelki békéről szól (ez nagyon fontos faktor a zenehallgatásban!), illetve a tű élettartama szempontjából lényeges.

beall03.jpgEzen a ponton hadd hozzak elő egy remek könyvet, Bruno Bettelheim "Az elég jó szülő" című könyvét. Nem, nincsen benne szó lemezjátszókról, meg hifiről sem, csak azért ajánlom, mert szülőként gyakran ugyanazt érezzük, mint (nem nevet!) lemezjátszó-tulajdonosként. Hogy szemünk fényének mindenből a legjobbat akarjuk adni. Bettelheim könyve arról szól, hogy meg kell próbálni jó szülőnek lenni, és harmóniában nevelni a gyermekeinket, de nem érdemes túlspilázni, mert attól nem lesz jobb a gyerek élete, a miénk meg csak feszültebb lesz. Analóg audióra fordítva: a lemezjátszó beállítása fontos dolog, de ha ezzel megvagyunk, a továbbiakban ne a szöghibát keressük a hangban, hanem Mozartot.

Az "elegendően jó" beállítás eszközei

 

- gyártott (nem házilag kinyomtatott!) beállítósablon (az Ortofon cucca 1400 ft);

- digitális tűmérleg, Alibabáról 2-3 ezer ft ;

- ha a hangkaron van azimut állítási lehetőség, akkor egy erre a célra gyártott átlátszó, bevonalkázott műanyag blokk, amivel vizuálisan lőhetjük be a 0 fokot (szintén alibabás cucc, kb 1500 ft, "Azimuth adjustment block" keresőszavakkal megtalálható), illetve

- egy miniatűr kerek vízmérték, amit a shell tetejére lehet tenni, és az azimutot és a VTA-t is egyszerre be lehet állítani "elegendően jó" pontossággal (ez is van a neten mindenfelé).

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lemezjatszok.blog.hu/api/trackback/id/tr5313804420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.