Analógia

...mert szeretjük az LP-ket

Edwards király, angol király

2017. november 23. 17:54 - Pointe

img_5058_1.JPGPár hete úgy nézett ki, mi is fogunk Edwards Audio lemezjátszókat árulni, aztán most meg úgy tűnik, Magyarországon csak nálunk lesznek kaphatóak ezek a tuningolt Rega lemezjátszók. Az első négy darab meg is érkezett hozzánk, és nem álltuk meg, hogy neki ne essünk a kicsomagolásnak.

Első ránézésre az Edwards Audio lemezjátszók listáján zavarba ejtően sokféle modell szerepel. Valójában azonban érdemes úgy elképzelni ezeket a készülékeket, hogy egy közös alapkoncepció van az egyik irányban feltuningolva, a másik irányban leegyszerűsítve.

Az origó

img_5062.JPG

Az Edwards Audio lemezjátszó választékának origója a TT1 (ára hangszedővel várhatóan 200 ezer forint alatt). A név mint Columbo kutyájáé, aki egyszerűen a „Kutya” névre hallgat. A TT1 ugyanis pontosan annyit tesz „Lemezjátszó 1”. Igaz, ez már a második kiadás, innen jön az Mk2 utónév.

A TT1 egészen úgy néz ki, mint egy Rega P2. A hangkarja konkrétan a Rega gyárban is készül, ez az RB202 jelű kar. Ami a többi alkatrészt illeti, hát, azok is erősen hasonlóak a 18 mm-es Medite-anyagú alaplaptól a porvédő tető zsanérozásáig. Mondjuk a motor nem közvetlenül a szubtányértól északra, hanem inkább egy kicsit észak-nyugati irányban helyezkedik el - ez a pár centi elég is, hogy ne szórja meg a hangszedőt, ahogy a Regák.

img_5064.JPGA szembetűnő eltérés a Regától az EA saját gyártmányú, 12 mm-es akriltányérja, amit korábban tuning alkatrészként, külön lehetett megvenni a régebbi Regákra. Az akrilt azért szeretik a lemezjátszókon, mert sok tulajdonságában rokon a lemezek alapanyagául szolgáló vinillel, így az akril tányérra helyezett lemez szinte egy egységet képez a tányérral. És ezért nem tartozék egyik EA lemezjátszóhoz sem a lemezalátét.

Az átlátszó akril tányér alatt a furcsán kék színű EA Little Belter meghajtószíj tűnhet fel – ez állítólag a fehér Rega-szíjhoz képest is jelentős előrelépés. Szintén saját tervezésű és gyártású a kerámiagolyón nyugvó, sárgaréz házas tányércsapágy, valamilyen high-end csapágyolajjal összerakva.

Ráadásul ehhez a lemezjátszóhoz létezik tuning-csomag is, amit elemenként is meg lehet majd vásárolni: vastagabb és komolyabb tányér, rubin csapágyazás, fém szubtányér, sebességváltós külső tápegység, ilyesmik.

Az első TT1 lemezjátszó kompletten, hangszedővel érkezett hozzánk, gyárilag Talk Electronics Zephyr C100-as hangszedővel szerelték, ami alighanem egy közönséges Audio-Technica AT95. (Ha egy hangszedő pont úgy néz ki, mint egy AT95 és pont úgy szól, mint egy AT95, akkor az egy AT95.) Az elkövetkező napok azzal fognak telni, hogy más hangszedőket is kipróbálunk. Az AT95-öst ugyan zseniális ár-érték arányú hangszedőnek tartom, de a Rega kar és ez a jó kis „tuning” lemezjátszó lényegesen komolyabb hangszedőt érdemel. Mondjuk egy Goldring 1006-ot?

A TT1 egyébként komoly siker a világban, van neki ötcsillagos tesztje, van róla hosszú, részletes és áradozó értékelés (ráadásul egy amerikai magazinban), illetve a Vinylfactory-n tavaly bekerült a 8 legjobb büdzsé lemezjátszó közé. (Érdemes végigkattingtani a linkeket.)

A TT1-nek létezik ráadásul egy Special Edition változata is, a nagyobb modellek felületkezelésével, ami nemcsak a kinézeten, de a hangon is javít (erről bővebben a TT3 ismertetésekor), és azok vastagabb akril tányérjával. A gyári tuning felára józanul hangzik, kb 20 ezer forint – kíváncsiak leszünk a hangjára, amikor megérkezik az első példány. 

Első meghallgatás

 

Ezt a készüléket bontottuk ki először, és ahogy volt, fel is tettük az állványra, aztán áram, jelkábel és már szólt is a zene. Teljesen nulla perces hangszedővel, bejáratatlan csatlakozókábellel és elektronikával is rögtön otthon érezte magát, és olyat zenélt Ron Carter (japán nyomású) Pastels című jazz lemezén, hogy csak néztünk. Jó pár lemezoldal leforgott aztán, amíg a többi lemezjátszót is kidobozoltuk, összeraktuk, lefényképeztük.

Az első benyomás több, mint kedvező. Mindig, amikor új lemez került fel, összenéztünk – hallod ezt? Kiegyenlített, vidám tónusú, határozottan dinamikus hangot hallottunk. A rockzene például kifejezetten jól állt a TT1-nek – a U2 egyik korai koncertlemeze, az Under a Blood Red Sky című forgott (1983). Ennek a műfajnak az egyik legfontosabb követelménye, hogy a lábdobot mindig kihalljuk a mixből, ez adja a zene alap lüktetését és a dögösséget. Márpedig a lábdob ezzel a lemezjátszóval gyönyörűen, testesen, széles dinamikával szólal meg.  Az élő stadionkoncert atmoszférája is be tudott költözni a nappaliba. Oké, a közönséghang dimenziói még nem feltétlenül idézték fel a Wembleyt, de azért a Budapest Parkot már igen. És ez még csak egy alap hangszedő!

 

Két szinttel feljebb

img_5079.JPG

A TT1 felett áll a nem túl szellemesen, ámde következetesen elnevezett TT2 lemezjátszó (ára várhatóan 280 ezer forint körül), ám ilyen készülék most még nem érkezett a pakkban.

Az átugrott szint felett pedig ott a TT3 (ára várhatóan 350 ezer forint alatt), az Edwards Audio zászlóshajója. A minőségi ugrás mellbevágó, már látványra is. A TT3 szebb és a hangra is jó hatással lévő felületkezelést kap – a Medite lapra felvitt bevonat tovább csökkenti a rezonanciákat.

img_5071.JPGFeltűnő a komolyabb, vastagabb, precíziós kidolgozású akril lemeztányér is, ami immár nem egy műanyag platnin, hanem egy egyedileg megmunkált fém szubtányéron forog. A karkábelt kivezették a hátlapra, egy pár szabványos, minőségi RCA-csatlakozóra. A tápkábel sem a mezei tyúkbél, hanem az is rendes csatlakozót kapott a hátlapon - a tápkábelekkel is tudunk tehát játszani, hangolni a megszólaláson. (Hm, tudom, nehéz elképzelni, hogy egy tápkábel egy elvileg annyira passzív készülék hangját is befolyásolja, mint egy lemezjátszó. Pedig bizony jól kihallható.)

img_5069.JPGA két legszembetűnőbb változás magát az alaplapot, illetve a hangkart érinti. Az alaplapot megduplázták, az alsó lapra rögzítik a motort és a csapágyat, a kart a felsőre, a kettőt pedig alaposan izolálják egymástól. A hangkar sem a TT1-en megismert Rega: vagyis majdnem az, csak az RB202 végét az ellensúllyal együtt eldobják, helyette egy elegáns, fényes fém tengelyt installálnak, arra pedig egy házon belül tervezett és kivitelezett, alacsony tömegközpontú („lefelé csimpaszkodó”) bronz ellensúlyt. Tipikus Rega tuning - csak itt alapáron.

Alulról 

img_5080.JPG

Az origót jelentő TT1-től a másik irányba is vezet fejlesztés, illetve hát, izé, visszafejlesztés. Ez az Apprentice-sorozat két lemezjátszója – mind a kettőből érkezett készülék. Az Apprentice (ejtsd „aprentisz”) szó tanoncot, inast jelent. A névválasztás ki is jelöli szegény lemezjátszónk helyét az alap kategóriában. Az olcsóbbik darab ráadásul még a megalázó Lite utónevet is megkapta, tehát még inasnak is könnyűsúlyú.

Pedig ahogy a Rega P2 alatt is bőven volt még hely egy butított egyszerűsített Rega P1-nek, úgy a 190-200 ezres listaárú TT1 alá is befér valami – pláne a magyar piacon. Ez az Apprentice lemezjátszó, ami a várható 130-140 ezres áron nem tűnik valami olcsónak. Egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy erre a lemezjátszóra is az RB202-es kart szerelték, aminek az ára önmagában, azaz lemezjátszó nélkül is közel 100 darab ezres. Az akril tányérról és az Audio-Technica hangszedőről nem is beszélve. Vegyük úgy, hogy csak ezt a három tételt fizetjük ki, a komplett lemezjátszót sasszival, motorral, porvédő plexivel meg a sallangokkal pedig megkapjuk grátisz. Így már nem is hangzik olyan rosszul, igaz? 

A lefelé fejlesztés leginkább az igen egyszerű alaplapon érhető tetten, meg persze a TT1 tuning alkatrészeinek (motor felfüggesztés, kerámia csapágy, EA Little Belter meghajtószíj) elhagyásán.

img_5067.JPGA lemezjátszó, ahogy írtuk, kompletten érkezik, hangszedővel. Ez egy Talk Electronics Zephyr C50 fedőnevű pick-up, alighanem szintén az Audio-Technica kínálatából. Nem is kell nagyon hunyorogni, hogy belelássuk mennyire az AT-3600-ra (alias Rega Carbonra) hajaz.

Az Apprentice ragyogó belépő szintű lemezjátszó, a kategória átlag árán, de a kategóriában igen értékesnek számító hangkarral, illetve az átlátszó akril tányér és a választható színek (az uncsi fekete mellett fehér és piros) miatt azoknál érdekesebb, dögösebb megjelenéssel.

img_5068.JPGA Lite verzió (várhatóan 100 ezer ft alatt, kompletten) közönségét ugyanakkor még meg kell találnunk. Erre a lemezjátszóra a Rega P1-ről ismert RB101-es kart szerelték. Az RB101-est úgy kell elképzelni, mint egy 202-est, aminek egyszerűen lefűrészelték a fejét, és a helyére egy műanyagdarabot rögzítettek, ami szemre ugyanúgy néz ki, mint a 202-esek shellje. Ebben is a C50-es hangszedő van, és ebben nem is igazán cserélhető: az ellensúly be van állítva ehhez a hangszedőhöz - és a biztonság kedvéért oda is van ragasztva. Ergo más hangszedőt nem igazán tudunk majd használni. Megnéztük: a mérleg 1.7g tűnyomást mutatott. A hangszedő beállítási értéke 1.5 - 2.5 g. A ragasztott ellensúllyal viszont ez egy igazi plug’n’play lemezjátszó, ezt a T. vásárló tényleg kiveszi csak a dobozából, rácsatlakoztatja az erősítője phono-fokozatára, és már düböröghet is a rock’n’roll.

(Zárójelben: miközben ezeket a sorokat írom, a kis fekete Apprentice Lite zenél. Tök jól. Ha a japán hifitorony-lemezjátszók valaha is így tudtak volna szólni, az alsó kategóriákban akkoriban nem a Rút Kiskacsa lett volna az etalon, hanem a Könnyűsúlyú Inas. Bezony. És most akkor a kinézetről még egy szó se essen.)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lemezjatszok.blog.hu/api/trackback/id/tr4713357645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.